Szoba tobbe-kevesbe rend kozben

Persze nem ugy nez ki, mint az elonezet alapjan... Nemtom mer, nem is polemizalok rajta... Ennyi...

Hamar az amber "feketen" lakik es tutira utolso even, csinaljon valamit az amugy standard strahovi szobaval...

Szoval, ahogyan jovunk be a pompas lepcsohazbol a kellemesen megvilagitott allapotbol befele:

A tecsostaska szemetes es log, hogy fel lehessen mosni az orosz takaritononek, aki alapos. Kis hangtala huto igazan kicsi belso resszel, valenciai katalan festo - Joaqim Sorolla kepe Evatol.

Teafozo es konyhai resz. Sokmi tejakkal, uj vizforraloval - a Nepek hazajabol, epp egy zold mate hul a meg Rozitol kapott tejatojaskaval. Sanyi feje olvad a sotetben.










Hatolunk tovabb a szoba belseje fele. Sanyi meredten nezi, mi megy meg a tonhalas zoldsegsalataba, ami mostanra reszben benne, reszben bennem. Kek kisasztal mellett, a gyerkocos kep alatt az agy alja oldalra forditva es polcnak hasznalva. Az agy az, amibol emeletes lett. Nem mindenki veszi eszre elsore, hol is a masik... Egy bodrogkozi (Kisgeresi a gepnel).
5 ojroer vett kezikamera jobbra fent.





Asztal sarkanal allva. Akvarium, elotte reszben latszo muszar. Falon Ossterreich-Ungarn 1890. Becsben nyomott eredeti masolata Pragaban - Svandovodivadlos MAPISban veve.
Erreol a keprol ennyit...









Akvarium mellett allva ezt latjuk. Jobbra feher Sanyi alltal szerzett makrame viragtarto CVUTs architekturas viragkaval. Piros mangelt fotel. Laci a geresi az en penzen! vett fekete kinai fotelemben, rajta fekete szekacsos zako. Elektronika - azbukaval a zold fenyu szovjet oracsodan. Az IKEAs lampa feelinget a eraris lampa fuggonybecsavarasaval ertuk el. Oroszagya falnak dontve. Majmok szemei nem latszanak. A makrame kozt egy majomfej, balra fent a masik teste.

















Napocskat mig Brunnben voltam KESZITETTE. Mikor keszit, minimum ugy osszpontosit, mint nagyapam volt kavefozes kozben... Utolso kep emeletesagyrol, madartavlat.
Legbaloldalt Tomi kepe. Mellette Tonto el que no lea - hulye aki nem olvas. Barcaban kaptam a kutatointezet fonoketol, mikor montam, megyek irni Granadaba. Egri borvidekert. Es palinka tarolo es beleontoalkalmatossagok. Magyarcimeres piros bogre, alatta nyul tyukkal a fejen. (tojasra/nyulfejre huzhato tyukocska). Jobboldalt Herman Hesse valogatott muvei - spanyolul. Jobbra fent mezosegi volegenying gazdag himzessel. Jobbra tole - mar nem latszik David bacsi csehszlovak nephadsereges csizmaja.

Meloban magyarul, csehul es angolul. Szoban spanyolul, magyarul, anbgolul es csehul/oroszul (Ljusaval es egy masik belorussziai ukranszarmazasu orosszal).

Hat igy.

Ourstory (Mongol realm) - Franco-Mongol alliance, igenyesseg(szubjektiven) 8/10

Ezeket azert irom ide, mert meglepnek, hogy ennyire nem tudtam roluk. Es mert sok ember van, akirol tudom, fontosnak tartana ismerni, mert.... Kiki dontse el, miert erdekli, vagys em.

Elokeszitonek:

A Kozel Kelet tortenelme. (Nekunk erdekes neha felnezni a kulombozo szinek Europaban hol allnak meg...)

http://www.mapsofwar.com/ind/imperial-history.html

Kis kivonat a Cikkbol:

Overall, Mongols were highly tolerant of most religions, and typically sponsored several at the same time, though shamanism, Buddhism, and Christianity were the most popular in the early 1200s. When Temüjin, a shamanist who would later be titled Genghis Khan, declared the Baljuna Covenant with 17 of his companions, several of them were Christian.^[11] Many Mongol tribes, such as the Kerait,^[12] the Naiman, the Merkit, and to a large extent the Kara Khitan, were Nestorian Christian.^[13] All the sons of Genghis Khan had taken Christian wives, from the tribe of the Kerait. While the men were away at battle, the empire was effectively run by the Christian women.^[14][15] Genghis Khan's grandson Sartaq was Christian;^[16] as was the general Kitbuqa,^[17] commander of the Mongol forces of the Levant. Under Mongka, another of Genghis Khan's grandsons, the main religious influence was that of the Nestorians.^[18] Mongka may have received baptism from an Armenian priest, although he was mainly devoted to Buddhism.<sup>[19]

Maga a cikk: http://en.wikipedia.org/wiki/Franco-Mongol_alliance</sup>

Krasznahorka 2007 (hade Gombaszog!)

2000 ben a Troja B blokkjanak liftjeben lattam egy meghatarozo visageu uriembert. Egy evszammal (elnyuttseghez megfeleloen alacsony) es helysegnevvel ellatott sarga polot, valamint egy soroskorsot viselt. Tihi azonositott egy hasonlo jelenseget Alaszka egy eldugott lazacfeldolgozo uzemenek kozeleben egy satorban, valamikor 4-5 eve. A szembesites visszaigazolta, hogy ezen szemely megegyezik a keresztsegben elnyert Szkilaccsi nev hordozojaval.
Ekkor mar en is diszponaltam egy feher es egy zold Kobolkut 1999 poloval, melyek maig kedvelt pizsamaim (mint sokan masoknak is, lasd Lori).

A kovetkezokben hasonlo hangvetelu szoveg fog kovetkezni, mely szemelyes megeles nelkul is alkalmas lehet szemelyisegformalasra. Tehat, ha valaki nem tartja erdekfeszitonek, avagy tart attol, hogy barmimod is befolyasolodhatodna a nemkivanatos iranyba - "Hat az kapja be a faszt!"

[idezet a muveltsegi vetelkedo (5 kerdesalkoto, 9*4+Izi jatekos, valamint 3 reszeredmenyhirdetes, jo masfel oras jatekido, feszult figyelem es nagy igyekezet mindket oldalon) gyoztes csapatahoz intezett gratulaciobol, oszinte elismeressel.
A cimzett megertette es megkoszonte, az oszinten dicsero szavakat(Az erzelmek eme surusegu kibontakozasat a Ludolf fele szam 11 tizedesig torteno pontos ismerete, a krasznahorkaival egyidoben Bebekek altal epitett 7 gomori var pontos felsorolasa, valamint a Rocky reszek szamanak - nem ertekelt, de elismert tartalomismerettel - megadasa okozta. Nem beszelve arrol, hogy a tobbek kozt ezustermet eldonto, melyik termeszetes szamra gondoltam - papiron Mr. Rajko zsebeben - szamot is 2 erteknyi elteressel tudtak...). - HZs]

A tabor szinte mindig spontan nulladiknappal indul.
Ezen a napon az emberek eloszor orulnek egymasnak. Felallitjak a satraikat a legjobb helyekre, hogy aztan ok legyenek azok, akik a legkevesebb idot toltsek alvassal. Es ha megis, hat nem a sajat satrukban...
Ezenkivul elkezdenek egy mas tudatalapotba kerulni, ami masnaptol jo esetben az egesz taborra kiterjed. Arra is, aki nem akarja, vagy nem magyar... Ez szeszesitalok indokolatlan fogyasztasaval, valtozekony es helyenkent szokatlan ruhazkodasi stilussal, aktiv idotoltessel es mas faraszto dolgokkal jar. Mindezert Nitratol 5,5 orat kell utazni a leggyorsabb busszal, valamint legalabb ket nap a rehabilitacios ido, ha nincsen utolso + 1 nap, ami megesik szokoevenkent.

Elso nap delutan indul a program. A nullasok es a szervezok satrat vernek (nagy kozponti stabsatrat eloadasnak, bufenek, valamint sajatot, mert mar az elsot sem ebben toltottek).
Nagy cserkeszsatrat allitani tizenoten jo.

A taboron az erdo felol athaladt egy barnaruhas szerzetes. Vizetivott, acsorgott, majd elment.

Tanuk szerint negyen is lehet. Nekunk masfel oranal is tobb kelhetett hozza, de beleepult ket faronk, egy kozteri vilagitotest es volt benne meg az epules elejen sztriptiz. Valamint meg lett javitva egy sudar tartooszlopnak latszo facskaval...

A zuhanyzoknal megjelent harom csehszlovak leany. A gyanus iranybol.

Ismerkedes a fenyben, emberek erkezese, fozes, esti programok. Krizismegbeszeles, mert mint rendesen egy diaktabornak kell legyen penzugyi problemaja. Kaja olcson, de penzert, szerezni kell sort, Bhorrot, Egyebet, jo olcson, lehetoleg jot es arressel, de jo aron arulni. Draga eloadokat lefuj. Kesobb kiderul, ilyen nemigen volt amugyse, nemelyek pedig nem fogadnak el penzt, vagy csak kevesebbet.

A 3 szlav lanykabol 2 arab haremholgykent tavozik, a harmadik gyanusan normalis maradt.

Meleg van. A meleg jo, mert az emberek sok sort ihatnak, ami egy fesztivalon lenyeges. A fiuk nagyresze legalabb a polojat leveti. A lanyok is addig vetkoznek, ameddig a szepseguk es onkritikajuk engedi. Mediterran az ido, vele jar a kozhangulat is. Tranqui, siesta, fiesta.

A szerzetes az ivovizescsapnal hosszan csokolozik az egyik haremholgyel. Ez egyreszt a hormonjaiknak szol, meg hat nekunk is.

Este karaoke. Instrumentaaaaal, negy pont. Ra kell jonnunk, a DJ a legnagyobb paraszt a DJpult 5 km es korzeteben. A kesobbi diszkoban megtesz mindent, de a zene 1989 ota a legszarabb, amit valaha Felvideken magyar diakfesztivalon jatszottak. Minden este O fog zenelni. DJ Zsilla nevet a lelkunkbe vessuk es szereto megertessel fogunk ra gondolni.
Ketsegkivul a zene az egyik dolog, ami az ember viselkedeset, eleterzeset, hangulatat, gondolatait befolyasolhatja. A jol kivalasztott zene jokor csodat tesz. Zsilla igyekszik. Istvan kiraly veres kardjara iranyulo keresemre nyom egy Honfoglalas szamot, de nem a solyomszarnyan 3 hegyen szallosat. Aki esetleg azt hinne, ez nagy baj - Hat az bekaphatja a faszt!

Masnap pentek. Tapasztalt szervezok tudjak, hogy a delelottel csak a konnyu kaja elore elkeszitve zoldseggel es olcson, valamint a tizessor kompatibilis. A koradelutannal pedig a csuhe, kosarfonas, esetleg gyongyfuzes. De gyongyotfuzni is jobb kesobb.

Az ullo es acel hangja athiv a drotkeritesen, ott laknak a csehszlovakok es a kozepkori fegyverek. Valamint a falu fotbalpalyaja es Felvidek top 10 varaljai kilatasa.

Delutan, este a letszamunk megduplazodik. A munkasok erkezese. Valamint Csatlos Floriane. Mindket esemeny eros katalizator egy jolmeno reakciohoz. Kultura, tapasztalas, erzekeles, orules, megdobbenes. Az osszegyult emberanyag es eloadoanyag valami valoszinutlenul magas minosegu. Ittvan a DH komolyabb diakkoreinek otthontartozkodo vezetosege, azok baratai es sok utazo, erdeklodo, arc. Valamint eloadok akik altalaban maradnak legalabb egy ejszakat (Thalia szineszei, Berecz Andras, zeneszek, irok, koltok, stb.). Ha valaki nem is oszthat meg sok eszt, legalabb szep. Mint az allandosult 10 feletti szamban megjeleno 17-20 kozotti keleti csajok. Isten DNACad projektjenek allando ello kialitasa es a belepo ingyenes.

A szerepjatekos csehszlovakok allando sorozotarsaink a kocsmaban, de ramadan, sabat, husvet es egyeb satoros unnepekkor csak kofolaznak.

Szombattol az emberek alvasdeficitje jocskan 10 ora fele megy. Ez a kisse karos, de legalis es ingyenes drog jol mukodik. Kiki izgalmas sebekel szorakoztatja magat. A megerkezo eso lehuti kisse a kedelyeket, de schwarzwaldi tropikus gozolgo erdon athatolo napsugaras idojaras megnyugtatja a centis erdeihangyakat. A boldog embermassza kezd tudatara ebredni, hogy valami jo tortenik vele. Izi kijozanodik es ugymarad. Ezzel mindenki elveszti az egyetlen biztos pontot es megzavarodik. De az nem baj.

Erkeznek franciak, csehek. Tudjak, a csendhaboritas 03.00 tol lep eletbe es a tabor a mienk, tehat nekunk fizetnek es tobbet. Egy ilyen modositasokkal biro kozegben a kihagasok is mas szferaba tartoznak. Aki jovahagyta az A-t, ne reklamaljon az esetleges B-n se...
A vasarnp hajnali ebresztes szinte tervszerint folyik a kozismert dallamok, Algidasszemetesek es nehany innovativ talalmany (aprobab(ha ez tervezetten alt rendelkezesre, leborulok Ors elott) + ures plechovka, rozsdaskalyhacso - husang kombo). Az emberek lelkesek es effektivek. 05.50 kornyeken misem kelemesebb, mint 25 hozongo allat altal korulveve beleinni masfel ora eszmeletvesztes utan az igenytelen vodkaba. Egy satorbol, mintegy valaszkent NicolausVodka erkezik. A delikvens hamarosan szinten hozongo alatta valik. Akit a Giullotine megkimel, masokat juttat ra. A tarsadalmi normak es tortenelmi esemenyeket befolyasolo tenyezok egy 13 eves forma cseh gyerek satorbol valo kirantasaval kulminalnak. Valaki kiabalt hatulrol, meghat en is tudtam, hogy a szomszedaim a gyepun csehek. Isten felaldozta egyetlen fiat (vagy visszaelt a hataskorevel es faszan eloleptette...), a meg hatalyban levo Benes dekretumokert nekunk ennyi jar. Fakof. Nemhogy nem ivott, de nem is szolt semmit. -> Lasd a mar emlitett idezet.

Vasarnap hazamenes, ajtatos (ajulekony) okumenikus istentisztelet (ratifikaltuk az uj ertekrendeket), buszozas, vonatozas. 2 napon tul gyogyulo alvasdeficites hazaut elmenymegbeszelessel, kokadozassal, fakultativ.

Fenykepek bizonyara lesznek valamikor az oficialis oldalon.


Valami ilyesmi 14 ora lavas es nemi pihenes utan. Masok emlekeit orommel veszem. Tobb szem tobbet lat, de tobbet is nevet.

u.i. (Ma este lelottem csaladom jelenleteben egy galambot a haz antennajarol.
Ocsem haromszor lott ra... Bako, sujts!
Tolunk elfele kezdett zuhanni, visszakanyarodott jobbfele (ez a szarnya nem huzott), majd a teraszon megpattanva a fejunk felett centikkel landolt mellettunk 5 meterrel. Rozi a kutyank mer eses kozben elkezdett rohanni fele. Egy galamb ennel nagyobb hatassal nem halhat meg es nem is vedett. Igazabol balkani gerle.
Rozi elasta a homokba - barrique. De ocsem szerint lehet valami TopShopos gyorserleloje, mert 2 percig birta turelemmel es elkezdte tollakkal beteriteni az udvart. Hiaba, balsaja teknyika...)


D.

1956 + 50 + majdnem egy

Az 50 es evfordulon veletlenul belepillantottam valamibe, amit tan erdekes az en szemeimen es en agyamon keresztul latni. Fenetudja miert, mostanaban a regi dolgok ujraertelmezese van nalam teriteken... Gondoltam en, hogy tobbet elek akkor, mint az feldolgozhato...

Udv!

Hosszu szunet volt...

De most friss az elmeny, aztan erdekelt is eddig mindenkit, akit erdeklek.

Adam, Eva es az alma utan ugorva, a magyar adofizetok menetteritese remenyeben 6.30 kor indult a sarga autobuszunk Florencrol az azt megelozo nemalvas utan. Masfelorat aludni minek...
Buszon 5 pragai szorvanymagyar, nemi kesessel Budapesten a szombat delutani orakban. Napsutes, zaszlok, emelkedett hangulat es elszallasolodas, Rakoczi szovetseges polok, Nagymagyarorszagos hutomagnesek, egyeb. Vacsora, vonoskoncert, kis ivas. Akik aludtak szombatra, buli fakultative, nekem lampaoltas es ablaknyitas.

Vasarnap kulonbozo rakoczis koszoruzasok autentikus 56osokkal es hatarontuli fiatalokkal. Senki massal...
Este 18.05 1l kekfrankos rendelese a Bem ter melletti borozoban. 18.08 sms Viragtol, hogy varolistasok vagyunk a Barkaban a Liliomfira. Csapot, papot, bort, unokahugot, Matet a borozoban. Vastaps, menza, menzara keson, puszedli, turudi. Ujvar klub, ott buli a 18+ hatarontuliaknak. 460 Ft Futyulos koserbarack a 2. ingyen...

01.00 Gyorsmento telefonfulkebol. Nem perforalt vagbel, csak beakadt fing...
Azert egy uveg bort vettunk a benzinkuton, hamar a kollegat vittek a Szentjanosba. Hotelban kulonfele igenytelen tevekenysegek, ismeretatadas a fiatalgeneracioknak es onnon imazs tiprasa/epitese, toltekezes 56 szellemevel.

Reggel sok migrenes ember. Reggeli, visszafekves. Kenyszeritos hotelelhagyas, 90 ember varakoztatasa. Kulombozo koszoruzasok, eloadasok, masnapos tevekenysegek, duplakave. 16.00 utolsok is haza buszokkal. Ket masik egyennel megnezni a tortenelem evfordulojat.

A varos kellokeppen fellobogozva, mindenutt zaszlok, cimerrel, cimer nelkul, lyukkal. Emberek vonulnak a Szabadsag hidon. Csordaosztonbol hozzajuk csatlakoztunk. Sokat nem kellett kerdezoskodni, egyre tobben mentek eghyreinkabb egyfele. Vegul a FIDESZ gyulesen kotottunk ki. Atmenni az Astorian nem volt egyszeru. Eppen az europai neppart? szonoka beszelt englisul, mikor a Kossuth ter fele indultunk a Solyom beszed remenyeben. Irdatlan tomeg vonult a Deak ter felol is a mar emlitett esemeny fele. Probaltuk fotozni, nezni. Aztan valaki letett nekunk egy alufoliaba csomagolt meleg kinaikajat. Elvittuk, mert olyanok vagyunk.

50m el odebb uldogeltunk a szinten alufolias polifoamomon/karimatka. Tobben mosolyogtak rajtunk, valakik joetvagyat kivantak. Valaki megjegyezte, nem ultok itt sokaig...

Elment nehany allarcos arc. Megtobb. Elment 4 allarc egy A betuvel. Ez ma gyanus. Elment egy G es egy S. Az S-t crossmotoros tolta hatulrol.

Elfogyott a carisrizs. A betuk iranyabol nehanyan felenk futottak, fust latszott a tavolban.

Belebaszkodtuk a holmit (random(all)into taska) a taskaba es kicsit megilletodtunk. Megnezzuk ma, hova mentek a betuk, nem? Megaztan mi fustol ottan, nem?
Addig keveregtunk, mig az allarc/arc arany felment 50% fole.

Meg mindig nem esett le... A TONSDALE/egyeb ruhazat arany par meter utan szinten felenel tobb lett. A betuk mogott altunk. Ele mentunk. Leesett... SZABADSAG.

Mogule repultek a kovek, fele a gumilovedek es a konnygaz. Nagyjabol pillanat telt el a felfedezes es az incoming! felkialtasok kozt.

A granatok, nem sok, mogenk estek. Megvolt a tuzkeresztseg. Oldalso utcaba futottunk amator modon, azon keresztul tavozott a fust. A kesobbiekben a szeljarast online monitoroztuk.

A helikopter allandoan felettunk korozott. Egyreszt elvezte, masreszt terelgette a fustot...

A konnygaz erdekes dolog es hatasos. Szembe nemjo nyulni, mert csak elvaditja, kimosni sincs ertelme, de pislogni igen. Meg kimenni a fostbol... Erre alapoznak a rendorek is...

A rendorok azert a piros es kek szinu vizagyura is alapoztak, neha megpisaltattak a miheztartas vegett.

Erdekes modon, a ket arcvonal mellett fekudt egy ter, sovennyel elvalasztva az uttol. Ott siman elmehettunk a rendorokig. Itt nem volt egy koarc sem. Mivel nem neztunk ki annak, nem utottek meg, sok fotos, sima polgarok a randorkordon elott. Erdekes modon, inkabb ereztem magamat biztonsagban a rendorok elott/mellett 10 meterre, mint a hozongo tomeg elejen...
Rendor akarmennyi, ameddig a szem ellat. Mindenkinel idomito eszkoz. Gumibot, granatveto, kezi gazspre, allarc, pajzs.

Hamarosan rajottek a rendorok is, hogy nemjo az, ha kozel lehet hozzajuk menni, elkezdtek a parkot keriteni. Lassan, nyugodtan. Odebb nyomtak a bameszkodokat, megalapoztak a parkot tuzersegileg es az arcvonalat 90 fokkal mszembeforditottak a betukkel.

Ket oldalrol fordultak rajuk. Mi mentunk mogottuk, aztan oldalso utcakon vissza a hozongok koze, megiscsak adrenalinosabb az. Az oldalso utca eppen a kiallitott T34 es Csepel gepkocsik placcanal es a nagy lyukas zaszlonol torkolt a Deak terbe. Felalltunk a Csepelre, lassunk messzebb. Eppen allohaboru volt. Valakik elkezdtek nezni, mi lenne, ha.

Pragai kollega occse letekerte a Csepel ablakat. Egy 50 es feleseges, gyerekes(2) delikvens bemaszott, uresbe rakta. Mar csak tolni kellett. Valaki meg beszolt, "Ne bantsatok, csak toljatok!".

Itt nem a borfejuek voltak, hanem csak a "mukedvelok".

Mar gurult a front fele a Csepel, mikor tolunk 5 meterre startolt a tank. Fustfelho, meglepett csend, majd 5000 ember egyszeri diadalorditasa es erre persze nagy figyeles es csend a rendoroknel. Nem tudtak, mi tortent, de ereztek a levego remegeset, az euforiat...

Arpadsav, 56 os lobogo egy Kossuth cimeres 56os zsakmanyolt szovjet tankon, amint eppen tart
a rendorok fele... A tortenelem szepen ismetelte magat... Csak kik es ki ellen mennek?...

500 ember rohant a tank utan, a hangulat hadszinteri. Az arcomat a tenyerembe raktam, nem tudtam mit reagaljak. Feltem a megtorlastol, a lehetosegektol, a kordonbagazolastol, az emberek elgazolasatol, a lehetseges forradalomtol, hogy Gyurcsany lemond, hogy nem mond le...

Ledoglott. Felalltunk egy dombra, mindenki nezett a tank fele. A rendorok is. 2-3(5-10) perc mulva leszedtek(uk) a nagy 10*10m es zaszlot. A tomeg elmarta, ment vele a tank utan. Mire ujra bestartolt a tank es megindult a rendorok fele, ok is felocsudtak.

Eddig, ha a tomeget hatraugrasztottak, es ezt 15-20 percenkent megtettek, 3-4 granatot lottek ki. Most masodpercenkent repult ennyi granat az elso 10 masodpercben, szinte armageddonnak latszott, ahogy oldalrol lattuk az egyszerre 4-5 repulo es szikrazo lovedeket. Megijedtek a felejuk meno 25 tonnatol. Elottuk 50m el doglott le, kifogyott a nafta...

Csak le es felallni volt eleg a szallitojarmurol.

Tan lovasrendorseg is volt, mindenesetre elfele belerohantunk volna a FIDESZes akcioba, arra nem lehetett futni, jobbra kis utcacska. Kis tanacstalansag utan arra ment a tomeg, aztan csak setaban, aztan megallt. Aki messze van, nez vissza, aki menne, igy nemtud, kozbe lonek be a kis utcaba is, anyukak, oregek, gyerekek koze, ra. Fent a haztetokon fustoltek a granatok. Ha leesnek...

Se elore, se hatra, se ottmaradni...

Lassan kiurult az utca, egeszen a bejarataig jott a vizagyu, jo 250 meterrel elorenyomultak. Beletereltek a tuntetoket a tuntetokbe, de nemigen volt mas valasztasuk. Mukodokepes tank ellen nehez okosan keszulni.

Innen a Parlament fele mentunk, az egesz lezarva, balrol kerultuk, egeszen a Blahaig. Itt 9 fele lehettunk, eppen kialakuloban volt a masik osszecsapas. Ugyanazok az arcok, fiatalok, hozongok, Kurva Gyurcsany, Gyurcsany takarodj, elkurtad, egyeb. Nem igazan vette at a tomeg a skandalast, nem volt cel, elgondolas, eszme.

Csak buli legyen, kevesen vannak, menjunk! Este szerencsejuk volt, hogy a naggyules kozeleben voltak, maguk mogott ereztek a kivancsi tomeget. 50-100 ember dobalta a kovet a tobbi csak nezte, katasztrofaturizmus. Hameg dobalnak, illik visszadobi. Kore granatot. Ment a tologatosdi vagy haromszor. Granat, hatramegy, elillan, visszamegy.

Meguntuk, faradtak voltunk, ejjelivel Komaromba. Mire ott voltunk, eppen valahol osszecsaptak, mar csak a kemenymag.

Nagyon sok ujsag nagyon sokat irt a dologrol. Nem vonok le konkluziot. Nincs is. Mindannyian es masok is, szomoruak voltak, hogy igy nez ki az 50 eves evfordulo. Ez az erzes hatotta at az egesz delutant.


Lesz nehany kep. Majd. Orosztol kivancsi lennek egy hasonlora. Meginkabb az occsetol, mi jott le ebbol egy 15 eves gyereknek.


Mindenkinek nyugodalmast.


David

Egy evvel ezelotti fenykep

Veletlenul akadtam ra. Baratomnak kerestem egy baratom alltal megadott baratjanak a telefonszamat.

A kep egy gondolatfelvetel, arrol, ami van, tortenik es eppen akkor fontos nekem, illetve meghataroz.

Amellett nem az anyanyelvemen van hibakkal es normal esetben korrekturazott reszekkel egyutt.
A fotok a szovegben emlitettre vonatkoznak.


Kamarade!

Bol som tam, akurat si zahulit a hasit co hori, a horelo hodne...

Ukoncil som Erasmus, 3000 eur v bezpeci, 4 zkousky za to uznany, napisem pracu a koncim skolu. Som najvecsi hajzl Erasmu vsech dob...

Poslali mi spatny transcript of records, na ktorim jediny moj predmet, na ktorom som bol 3 krat vo february dostal F. NO kurvy vyjebane.

V prahe sme urobili novy transcript, na ktorom mam C na to zkusku a aj internship je tiez vyznacene pre bezpecie. Nahodou, na vyzkomnu pracu mi dali dobrovolne certifikat, ze som tam bol do polky sept... (sef z Kolumbie, boss katalanec, co mi dal tu knizku, Tonto el que no lea)

No, jakmile objednal som 8 Fernetov v hospode Havran, co vynika tym, ze okolo 3 v noci este ta maju radi, pekna baba podepsala papiery a tym padom zkousky v suchu. Mrkvickova v poho na rektorate, jak uvidela moj novy transcript, fax roztrhla, a original mi dala, aby prej nekazil.

Takze falsifikat sa stal originalom.

Prodekan podpisal moj zadost, ze 4 zkousky za moje zazraky, potom uz katedry rad uznaly, ze zasluzim si try dvojky a z ekonomie (ved som bol clenom catalunya teamu!) jednotku.

Akurat vsetko prebehne, prodekan uz je moj kamos, referentky tiez...

Som zalubeny s holkou z Brna, laska jak svina, druha madarka ma chce v Prahe, baba na deluxe pichacku. Akurat morelna to musim vyriesit, ale uz sa na tom pracuje...

Budem mat 1 predmet, bakalarsku pracu, a inak ideme do Kolarova, tam je nejakych 10-20 rostlinek, uvidime, co urobila priroda...

Bude potreba, lebo Judy na mna jebe, takze Barcelonian shit som nedostal... Matkypici...

Aj tak som letel este s Marakesh hasisom tam i zpet do Barci. Skoro darmo, lebo moj kamarat Adam prave tam bol shodou okolnosti s majestatnym kusom hasisu, takze sme na plazi do degustovali...

Inak v Barce som v piatok spal v zadnej casti El Corte Ingles (Zona Universitat), v sobotu v Girone u Aleny (ma Katalana, neprilis sympatickeho), v nedelu zas v ZO, akurat v jednom parku naproti Campus Nord. Je to zabava, akurat mas noz pri sebe neustale.

V Prahe potom tyzden, nez vsetko hovno odstranene, stresoval som brutalne, ale i chlastal samozrejme, 3 Kg dole. No ale za 3000 eur a 7 mesiacov zabavy 7 dni je akurat good deal, nio nie?!

No ano.

V zahrade zacal som robit vyhlidku. Zajtra to dokoncim, mam este kusok Marakeshu, zahulim si a budem na Teba mysliet.

Ked budes v Prahe, alebo aspon 500 km blyzko, daj vediet!

David

- Hide quoted text -


On 27/09/06, Viktor Vaitovic wrote:
> Ta ty si hovoris kamos .. to mi musi moja byvala holka napisat ze si bol v Barcelone ?? more . chcem vediet vsetko more.. ci bolo LAAACIS ako za starych cias ?? ci si skosil urodu U JUdy na Balkone .. davaj .. pis heeet.
> Viem ze Lenivost je tvoje druhe meno ale tha mohol by si v mojom pripade urobit vynimku ...
>
> Hej a dufam ze Nosis DJlabu...
>
> vezir

Annak, aki barmi oknal fogva idekerult

A blog cime nem veletlen. Mindenkit erhet baleset.

Ez viszont nem blog, hanem csak egy blogra baszkodasa eddig valamilyen formaban megjelent "irasaimnak(?!)"

A jobboldalt valamelyest latni, mirol is szolhatnak az irasok.

Ha nem is segitettem sokat az attekinthetosegen, legalabb lett egy uj postom... Jea.

Erdely - az ott toltott osszesen masfel honap alapjan

Két éve oltottuk be magunkat Erdéllyel. A szérum neve Vajdaszentivány volt. Ez a Székelyföld határán fekvő, de még nem székely, nagy és viszonylag gazdag falu. A rá következő éven is volt néptánctábor-látogatás, de ezen én a floridai kőműveskurzusom miatt nem vehettem részt. Evett a fene, mikor kaptam a híreket malterrakás közben... Talán ezért is szerveztem a következő nyárra egy alaposabb körutat.

Mint felvidéki, rendszerváltás utáni diák, eléggé zagyva történelemoktatást kaptunk. Az égbekiáltó hülyeségeket már nem akarták ránk erőltetni, épkézláb tanterv meg még nem volt. Így lényegében érettségiig a két világháború különböző permutációiig jutottunk el. Erdélyről alkotott képem olyasmi volt, mint Felvidék, csak ott nem szlovákul, hanem románul beszélnek a nem magyarok. Az első látogatás után nyilvánvalóvá vált: nagyságilag, az útminőségét tekintve és a lovakat illetően is van különbség. De egy buszút és egy falu alapján az ember nem kaphat reális képet.
Erdély nagy. Több mint tíz százalékkal nagyobb, mint Magyarország. 8 millió lakosa van, ebből román adatok szerint 1,5 millió, magyar források alapján 2,3 millió magyar. Ehhez jön még hatvanezer moldvai csángó, akik egy teljesen más, elfeledett népcsoport.

A gazdasági központ Kolozsvár (Cluj-Napoca). Ugyanúgy hatvanezer magyar él itt, mint száz éve, csak ezt mostanra sikerült 20%-ra „telepíteni”. Az első román falu Erdélyben egyébként a tatárjárás után, 1256-ban létesült. Nem kevésbé fontos központ Marosvásárhely (Târgu Mureş). A magyar értelmiségi súlypont ide kezd áttevődni, itt még 50 % feletti az őslakosság aránya. A Románia lakosságának 40 %-át kitevő Erdély termeli a román gazdaság 75-80 %-át.
Nem azt mondom, hogy a románok rosszabbak vagy műveletlenebbek. De azt még egy románbarát francia üzletembertől hallottam, hogy jobb magyarokat alkalmazni. Ami nem is lehet egyszerű, mert bárhol jártunk, a 18-50 közti lakosság egyszerűen hiányzik. Dolgoznak. Főként Olaszországban, de Európa más részein is. Ha valaki 3-4 hónapot tölt nyugaton, nagyságrendekkel többet keres, mint otthon egész évben.
Ennek ellenére a falvak és a városok nem sokban különböznek az általunk megszokottaktól. Szinte csak annyi a különbség, hogy a „mi autónk” és a Škoda helyett lovak és Daciák árasztják el az utcákat, félelmetes mennyiségben és fajtában. Csíkszereda találomra kiválasztott fotósüzletében csuklóból olvasták be a háromféle memóriakártyánkat és írtak CD-re. Internet van már a kisebb városokban és a falvakban is, bár a WC még többnyire pottyantós. Egy ifjúsági találkozóra meghívott miniszter is kiemelte, a csúcstechnológia már nem hiánycikk, éppen csak az angolvécé és a melegvíz azok, amik még néhol hiányoznak...
Aki csak ellátogat néhány városba, megpróbálja román zászló nélkül lefotózni a Mátyás-szobrot, megmártózik a szováti sós Medve-tóban, nyugat-európai árakért beevez a Gyilkos-tóba és vesz 3 euróért kürtőskalácsot, az nem fogja megérteni, miben más itt.
A faluk már okozhatnak meglepetést. De ide általában valamilyen táborba vetődik az ember, vagy valamilyen rendezvény alkalmából, amikor áll a bál. A helybeliek kiöltöznek estére, szalmakalapot, szőttest árulnak. Ha elkószálunk és szóba elegyedünk velük, már belátást nyerhetünk mindennapi életükbe. A tehetősebbek meghívnak magukhoz és kenyérrel, édespálinkával kínálnak. Akinek van munkája, 2-2.5 millió öreg lejt keres havonta, ez 70-75 euró. Ha nincs munkája, de legalább földje van, már nem hal éhen. Ha pedig egyik sem, éhbérért dolgozik látástól vakulásig.

Tíz napot töltöttem Szilágycsehben, egy Zilahtól 60 km-re fekvő tízezres, felerészt magyar kisvárosban. Ez a rész még nem Erdély, a Partiumhoz tartozik. Tejben-vajban fürösztöttek, de ugyanúgy lehettem volna Komáromban vagy Békéscsabán is.
Egy másik helyszínünk, Kalotaszentkirály – ahol a továbbiakban leírt utunk végződött – a kalotaszegi táncok szentélye. Nagyon sok anyaországinak „jön le totál” a táncfigura, így ez sem nevezhető egy autentikus erdélyi biotópnak.
Szabolcs barátommal sejtettük, a távoli és elhagyatott helyek adhatnak képet az igazi erdélyi életről.

A komolyabb túra előtt hátrahagytuk Magyarországon azokat a holmikat, amiket nélkülözünk a hegyekben. Tánccipő, szép ing, felesleges pólók.

A minimalizált hátizsák 15 kilót tett ki, egy kevés táplálékkal és vízzel. A budapesti Népliget buszpályaudvarról indultunk, innen mennek a buszok a Királyhágón át Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely felé. Kissé meglepetten, de kifizettük a fejenkénti 7500 Ft-ot Székelyudvarhelyig.
Az út első fele lelkes beszélgetéssel majd kókadozással telt. Jó fél nap után megérkeztünk Csíkszeredára. Mondták, jegyünk felmutatásával majd elvisznek Udvarhelyre. Meglepetten, de örömmel szálltunk be a vadonatúj Mercedes mikrobuszba. A leglepattantabb helyeken is gyakran ezek bonyolítják le a személyszállítást. Kíváncsi lennék, a Daimlernek mennyi kenőpénzébe került a számukra oly kedvező minisztériumi döntés...

Udvarhelyről egy teljesen leharcolt, külön tanulmányt megérő busszal jutottunk el Balanbányára. Útközben kis falucskákat érintettünk aszfalt nélküli utakkal, mezítlábas gyerekekkel és sok porral.

A rögtönzött ütemtervünkbe beillet egy 2 órás túra Balanbányától az Egyes kőhöz. A hosszú út, a nem alvás, a 15 kg-os hátizsák és az 1602 m-en fekvő csúcs mindent kivett belőlünk. Sátorverés, fagyűjtés, körülnézés.
2 euróért aludhattunk volna a közeli menedékházban is, no de nem azért cipeltük a sátrat! A mosdó közel volt, mintegy 10 percre egy forrás jéghideg vízzel. Egy helyi mondta, éjszaka a völgyben van igazán hideg. A peremén nem annyira, mert egész éjszaka jön fel a meleg lentről. És valóban, már csípős volt a levegő, de ha kiálltunk a völgy felé, egészen kellemes idő lett, furcsán lentről fújó széllel.
Körülöttünk csak fenyők. A távolban Csíkszereda vagy Székelyudvarhely fényei. A sötétben a szemközti hegyoldalakban kis pontok jelentek meg, két-három. Sokáig néztük, míg rájöttünk: pásztortüzek. Érdekes, sejtelmes érzés, nem vagy teljesen egyedül.
Éjszaka példás hideg volt. A nagy ambíciók, az ébresztő, hogy lássuk a napfelkeltét, mind bennmaradtak a melegecske hálózsákban.

Reggel eléggé cudarul néztünk ki. Pedig jó hat órás túra elé néztünk a Nagy Hagymás érintésével egészen a Gyilkos-tóig.
A táj gyönyörűsége és a teljes izoláltság jó hajtóerő. Egy dombocska mögött lovak vonultak. Éppen hajtották ki a ménest. Ahogy elmentünk a csikós házikója mellett, fiatalok jöttek szembe. Szintén oda igyekeztek, ahova mi, ezért fura volt az irányuk... Nekünk volt leírásunk, térképünk, de Prága után egyformák a kövek és nem akartuk a táskákat feleslegesen sétáltatni. Kapóra jött megkérdezni a csikóst, nála ki tudhatja jobban? Nekünk volt igazunk, arra kellett menni, ahonnan a többiek jöttek. Viszont ők már nem akartak megint ugyanarra a hegyre felkapaszkodni, úgy döntöttek hát, hogy elmennek inkább a közeli kicsi csángó falucskába, Háromkútra. A székelyünk felajánlotta, az erdő széléig szívesen elkíséri őket, onnan már nem lehet elvéteni az irányt. Még visszament a házikóba valamiért, a szekercéjéért. „Sok a falka.” Erre a kijelentésre már kissé faggatózni kezdtem, farkasokat ért-e a falka alatt, s ha igen, történt-e valami? Mondta, az éjjel megmarták az egyik csikóját, talán meg sem marad...
Jobb kézzel a vándorbotunkat szorongattuk, ballal a parittyát tapogattuk és figyeltük egymást Szabolccsal. Fertály órányira táboroztunk a pórul járt csikótól. Egy ideig jobban figyeltük a bokrokat, legalább úgy másztuk meg a Nagy Hagymást, hogy nem az emelkedő volt a legnagyobb gondunk. Medvével, kígyóval már volt dolgunk azelőtt, úgy határoztunk, ha egymás látómezején belül maradunk, két ilyen szép szál legényt nem veszélyeztethet holmi falka. De az világossá vált, itt már nem a Homo Sapiens a csúcsragadozó.
Sok gyaloglás, helyenként kolompszó, elvétve turistajelzés. Pihenőnek szamócaevés, ami olyan apró, amilyen édes.
Egy ereszkedő vízmosással jutottunk el a Juhos-völgybe, vagy csángó nevén Fehér Mezőre. 8-10 rogyadozó esztena, itt-ott vetemények, valószínűtlen előfordulással.
Szerencsénk volt, július végén költöznek ki a csángók az esztenákba. Kaszálni, veteményt gondozni, az esztenán kalapálni. Az egyik háznál mozgást láttunk, megindultunk feléje. Apró kutya jelezte érkezésünket és egy beszédhibás gyerek szaladt elénk fogadásnak, majd találkoztunk az anyjával is. A tapogatózó kérdésre, van-e ürü vagy tehén s tejet ad-e, igennel felelt. Volna-e eladó sajt, kenyér? Persze, örömmel, munka nincs, a pénz jól jön. Miután vásároltunk saccra fél kiló sajtot, vettünk hozzá csángó kenyeret is. Az előbbiért lejjel, utóbbiért forinttal fizettünk. Gyanakodva néztük a kenyeret, elég lesz-e ennyi sajthoz. Az első uzsonnánál aztán kiderült, ebből a kenyérből egy hagyományos karaj kettőnknek is sok. Ha kitudódna, ezzel ellátmányoznák az amerikai tengerészgyalogosokat, olyan kiadós!
Ahogy elhagytuk a Fehér Mezőt, elment mellettünk egy szekér. A semmiből a semmibe.
Újabb esztenák következtek. Az út szélén egy fehér folt, talán kutya. Mire párat léptünk, már 7 fehér folt volt, és félkörívbe rendeződtek. Még mindig el voltunk határozva, hogy elmegyünk az úton a kuvaszok mellett. De 50 méterről már én is érezhettem saját félelmem szagát. Aki nem látott még hét hófehér hatalmas kuvaszt, nem érezheti azt a hangtalan nyers erőt. A kuvaszt úgy tervezték, hogy a farkasból ne csináljon különösebb gondot.
Megszégyenítve megkerültük az esztenát, kissé el is tévedtünk, majdnem mi is Háromkút felé mentünk.
Egy román tehenészfiú aztán megerősítette az irányt, „Lagu rosu, da!” mondogatásával és az irány pásztorbottal való mutatásával. A Gyilkos-tónál aztán szembesültünk a vadkapitalizmussal. A legolcsóbb szállás 7 euró, de ággyal, zuhanyzóval. Megvacsoráztunk és hamar elvesztettük eszméletünket.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, túrázásból elég volt két nap. Tőlük délre éppen zajlott a IX. Gyimesközéploki népzenei és néptánc tábor. Gyimesközéplok a székely-csángó falvak egyike, és a tábor miatt olcsón jutunk ételhez, zuhanyhoz, fiatalokhoz.
A busz, ami elvitt volna legalább a Békás-szoros túloldalára, elment. Sebaj, előzőleg már ki lettünk okosítva, miként megy a stoppolás Romániában. A stoppost szívesen látják, mert pénzt jelent. Vannak, akik kimondottan stopposvadászatból élnek. 1 km = 1000 Lei Vechi = 1 Kč / arc. Fél óra után felvett egy kamionos, elvitt egy „D” betűs falu kereszteződéséhez. Itt elkezdtük a buszt keresni. Románul. Meglepő, két mindenféle végső vizsga nélkül végződő spanyolszemeszter milyen sokra elég. Egy óra téblábolás, vízvásárlás után már tudtuk:. a két hete lezúdult évszázad legnagyobb esőzése az évszázad legnagyobb árvizét idézte elő Olténiában és Moldvában. Mi ez utóbbiban jártunk, közel a volt szovjet tagköztársasághoz, Moldáviához.
Ránk nézve ez azt jelenti, busz talán jön, de csak valameddig visz és visszafordul. Egy székelykapu-utánzat alatt tanakodtunk, aztán megállt egy Dacia, hogy hova lenne? Mondtuk, Bacau (Bakó) fele. Onnan délre húzódnak a valóban elszigetelt a moldvai csángó falvak.
Jól lettünk tartva az elmúlt öt év legnagyobb olasz slágereivel. Kiderült, az illető egy stopposvadász és egész nagy összeget számolt ki díjnak. Jó, mi meg nem lenni estupido! Megállás, kiszállás és hihetetlen szerencse. Mögöttünk állt egy hófehér Merci mikrobusz Bacau felé fordítva.
Ültünk a vadonatúj, helyenként még ülésétől nem megszabadított gyári fóliás Mercedesben és ment el mellettünk Moldva. Olyan volt, mint a ma már betiltott, 50 képkockaként felvillanó Coca-Cola-reklámok. A tudatnak kevés, de vannak képek, amiket még sokáig látni fogunk. A nyomor olyan formája, amit Erdélyben nem láttunk. A legrosszabb, hogy az emberek mar régen beletörődtek, hogy ez a normális. Távolsági csővezeték nyomai kísértek órákon át. A román logisztika huncutsága, hogy egy ideig zökkenőmentesen eljutottunk, tovább viszont már semmi nem járt. Illetve egy híd lábánál autók, amik emberekre várnak. Merre mennek, meddig mennek, mennyiért? Comanesti-ig elvisz, de százezer lei fejenként. Sokalltuk, jó, ha 60 km, de hát a monopolhelyzet... Hátizsák a Daciába, a csomagtartó fedele nyikorogva lecsap. Mire várunk még? Emberekre, mondta. Az anyósülésre beszállt a sofőrnek egy szálkás izomzatú, jellegzetes állú (arcról 8 év szigorított) barátja. Mivel a sofőr sem volt európai jellegű, kezdtük rosszul érezni magunkat. Hozzánk hátra egy alacsony beosztású aktakukac szállt, talán ez volt az ok, ami miatt nem szálltunk ki...
Helyenként kezdtem a kocsi belsejét figyelni, hogy kilátni alul és oldalt, hogy jön be a kipufogógáz. Ha nőneműt előzünk, dudálás, indexek, ha valaki lassú, motortúrázás, reflektor, ki-kinézés mögüle. De Szabi visszazökkentett a realitásba és végig szinten tartotta az adrenalinszintemet.
Valóban, ha kiszállt volna az aktakukac, az nem jó... Nagyon úgy éreztük, benne van a pakliban, hogy valahol félreállunk, és szépen megkérnek, esetleg más barátaik társaságában, adjuk oda a pénzünket, aztán otthagynak. Jó esetben.
A Sing Sing-jelölt távozott, aztán az aktakukac is.
Comanestiben egészen fellélegezve szálltunk ki, holott itt az évszázad két nagy eseménye a nemrégi árvíz és a mi érkezésünk volt.


Elhúzott mellettünk a cseh mentőszolgálat 3 Nissan Patrolja.
Hevenyen stoppolva átbandukoltunk a városkán. Már a városból kifelé menet leelőzött minket egy 1 lóerős bioüzemű közlekedési eszköz. Intettek, nem akarnánk-e szekéren menni? Akartunk. Románok voltak, kaszálásból hazafelé. Az ördög nem alszik, egymás közt csehül beszéltünk, esetleg angolul. Időközben ránk esteledett. Mire a románjaink hazaértek, már koromsötét volt. Meginvitáltak vacsorára és szállásra. Kicsit tanakodtunk, mivel: pár hete volt árvíz, mindenütt alátemetettek, a kutak fertőzöttek és két mezítlábas, piszkos személy kecsegtet étellel, szállással... Viszont mikor lesz ilyen alkalom újra?
A higiénia jegyében kezet mostunk: négyen férfiak fél liter vízzel. A két férfi két család feje volt. Két leélt nő és 3-4, a körülményekhez képest nagyon vidám és értelmes tekintetű kislány.
A lakás kicsiny és mindenféle kacattal, pokrócokkal zsúfolt. Miközben leültünk enni, az egyik kislány éppen befutott a szeretetszolgálat által osztogatott törülközőkkel és egy palack vízzel. Mintegy újra jelezve a szükségállapotot.
A zöld levelekbe burkolt töltött káposzta látványára Szabolcsból kitört az "I don´t wana do this, man!" felkiáltás, utalva ezzel az itt beszerezhető bélflóra sokszínűségére. Azért ettünk, jó volt!
Vacsora után „beszélgettünk” egy kicsit a TV mellett. A legmodernebb ránctalanítók és dezodorok enyhe kakofóniát okoztak a foghíjasan mosolygó kötényes menyecskékkel övezve. Lefotóztam őket, megadták a címüket. Máig készülök küldeni képeket a Paun családnak.

Hamar lefeküdtünk. Egy ágyon a ház urai együtt, egy másikon mi,
ugyanabban a szobában. Az első óra még eltelt, már majdnem el is aludtunk. Ekkor megjött a szomszéd rokon valahonnan, be lettünk neki mutatva. Csak sajnos A lámpafénynél kis fekete pontokat vettünk a észre a párnán...
Utána az éjszaka szinte semmit nem aludtunk. Két álláspontot képviseltünk. Én rezignáltam, csípjenek a bolhák, de legalább aludjak. Szabolcs nyakasan ellenállt és negyed percenként lesújtott. Zrínyiék is sok törököt levágtak, de a túlerő majdnem mindig győz.
Hajnalban mar nem bírtuk, elaludtunk, így a vérszerződés megköttetett. Reggel még az ágyban voltak a helyiek, mi már búcsúzkodtunk. Az ággyal érintkezett holmikat szeparáltuk, az útszélen gyors kurkászást tartottunk. Ennek eredményeképp 4-5 bolhával kevesebb lett.
A Középlokig hiányzó 45-50 kilométert pár óra és néhány stopp alatt hoztuk. Említést érdemel lapátkezű sofőrünk, aki két kézzel gesztikulált és minden templomnál keresztet hányt. A táborba délelőtt érkeztünk. Bejelentkeztünk, sátrat vertünk és mostunk, zuhanyoztunk. Hideg vízzel, de valami kéjes örömmel. Két nap múlva még találtunk bolhát, de lassan elfogytak...

Gyimesközéplok csángó falu, de a rajta keresztülhaladó főút és vasút miatt nagyban különbözik a Fehér Mező vagy Háromkút jellegétől. Meg aztán a moldvai csángó területekkel ellentétben a történelmi Magyarország területén is van, és ez sem mindegy.
Az élet persze itt is messze van a könnyűtől, de a tevékenység és az akarás mindenütt látszódik. Az összes domboldal kaszálóként van hasznosítva. Nemcsak a közeliek, az egészen távoliak is. Ameddig a szem ellát, a dombok csíkosan zöldek: a csík színe attól függ, mikor kaszálták.
Mindezt kézi erővel. Mire a harmat felszárad, már libasorban kint vannak a mezőn és csak a lemenő nap hajtja vissza őket.
A magyar számára érthetetlen csángó nyelvvel itt sem találkoztunk, ehhez vissza kéne menni Bakó környékére.
Középlokról egy lestoppolt vásárhelyi kisteherautóval mentünk tovább. Egészen a származási helyéig, azaz több mint 200 km-t. Sokáig figyeltük, milyen paramétereknek kell teljesülni ahhoz, hogy lekapcsoljon a gyújtás. A huszadik restart után megszoktuk, biztosan székely, mint a gazdája...
Rendes volt, megállt miattunk az érdekesebb helyeken, így Szovátán is a Medve-tónál. A monarchiabeli Magyarország itt szinte kézzelfogható közelségben van. Csak nemrég indultak meg az építkezések, felújítások, egyébkény minden a régi.

A kalotaszentkirályi néptánctáborba egy nappal a többiek előtt érkeztünk. Egészen büszkén viseltük a még jó egy hét múlva is látható bolhacsípéseket. Aki látta, rákérdezett. A válaszra megdöbbent és kérdezte, mindez hol. Moldvában, románoknál. Újabb kérdések és válaszok következtek. Sokat meséltünk, sok embernek. Most végre le is írtam, amit érdemes és amit tudtam. Többet csak személyesen lehet.

Amerikas Myami - Frisco ut 2004 bol

Miami - San Francisco

Amerikai Egyesült Államok. A név elég jól kifelyezi Amerika jellegét, ami még ma is többé-kevésbé érzékelhető. 51 állam federációja, melyek mind saját és helyenként jócskán eltérő múltal rendelkeznek. Vegyük csak példának az Oroszoktól aranyért vásárolt (mint később kiderült, aranyat is ér...) Alaszkát, a Spanyoloktól Franciák által erővel elfoglalt, majd Amerikának eladott Louisiánát, avagy a Mexikótól háborúskodáaok után elfoglalt Texast és Californiát. Ehhez jön még a gyarmatosítás iránya és a rabszolgák fő "felhasználásának" helyei, vagy a teljesen eltérő természeti adottságok.
Hajlamosak vagyunk Amerikát egy európai értelemben vett országként kezelni, azaz homogén emberek és helyek halmazaként, holott ez már egy Kárpát medencében sem igaz, gondoljunk csak a Palócokra, Székelyekre, Pestiekre, Alföldre, Tátrára, Hargitára. Pedig az itt élők nem annyira eltérő emberekkel keveredtek, mint az Afrikából behurcoltak, őslakos indiánok, vagy a legkülönfélébb európai nemzetek fiai...
Ez az ország annyira hatalmas és annyira sok benne a látnivaló, hogy így utólag különösen örülök, hogy nem egy kis baráti társasággal, hanem egy utazási irodával jártam be az időm és pénzem által lehetővé tett részeket. Több évet el lehetne tölteni utazással az USAban. Ezek az irodák abból élnek, hogy tudják, mit érdemes megnézni és némi pénz fejében elvisznek az adott helyre, közben semmi gondom az útitervre, közlekedési eszkozre, száláshelyre, kajára. És valóban semmi kifogásolhatni való nem akadt a túra 25 napja alatt. Sehol nem éreztem, hogy túl sokat lettünk volna és azt sem, hogy túl keveset, már a lehetőségekhez képest.
Ez az utazási iroda nem egy konvencionális, hiszen nem egy utat hirdet meg, ahova teszem azt elvisz repülővel, berak egy hotelba, reggeli ekkor, vacsora ekkor és csinaljak egyébként tíz napig amit jónak látok
Ők azt vállalják, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a lehető legtöbbet megmutatnak és közben minden felmerülő igényt igyekeznek a kielégíteni. 14 embert több ezer mérföldre elvinni, 25 napig elszálásolni, etetni és főként napi 24 órában szórakoztatni nem könnyű feladat. Különösen, ha az adott éjszakát a csapat egy sivatagban tölti, ahol lényegesen fejletlenebb az infrastruktúra, mint mondjuk Las Vegasban, vagy New Orleansban... Az említett két városon kívül mindenütt kempingben és többségében sátorban aludtunk. Ez így egyszeűnek tűnhet, de némelyik nemzeti parkot katonák őrzik és előzetes bejelentés nélkül nem engednek be. Másrészt még az olyan gigantikus parkokban is, mint a californiai Yosemite (alapterületre akkora, mint egy kisebb város), előfordulhat, hogy teltház van és a vadőr nem tágít, míg valaki nem távozik. Az utazást kizárólag egy fehér FORD XXL VAN gépjárművel oldottuk meg. 14 férőhely + csomagok a tetőn, letakarva kék ponyvával. Frekventált útszakaszokon gyakorta láthatunk szembejönni ilyet, csak a TREKAMERICA-nak 350 ilyen kocsilya járja állandóan az utakat, további 150 pedig rezerva.
Az élelmezés központi irányítással, de saját magunk által folyt. Három csapatra osztva minden nap más főzött, leginkább vacsorát, napközben "terepen" voltunk. A táplálékbeszerzés közös kasszából történt és mindenki igény szerint fogyasztott belőle. Mondanom sem kell, hogy a két keleteurópai jelenléte jócskán meglátszott a készleteken...
Az említett másik keleteurópai egy oroszul káromkodó és helyenként viselkedő lett Ilgvars volt. Leginkább az ivásban és a beszédben jeleskedett. Angoltanuló fanatikus, de miután autodidakta is egyben, filmekbeillő orosz akcentussal beszélt.. Morten és Anders két dán frissen érettségizett és katonaviselt (náluk kötelező, bár nem lelkesednek túlságosan érte...) srác egy féléves világkörüli útba iktatta be a túrát. Szintén dán volt az első gyereken és házasságon már túllevő, ámde még a legjobb éveken éppen belül tartózkodó Ulla. Snoopy grafikával ellátott ruhákat és általános jókedvet viselt. Egyik legértékesebb tagja volt a csapatnak. Saskia és Sebastian Németországból érkeztek, mindketten egyetemisták és szőkék. Visszafogottak és rendesek voltak. Abban az esetben, ha a három dán az anyanyelvén kommunikált a jelenlétünkben, mintegy azonnal német konverzációt nyitottak velem és a szintén német Svennel. Sven nevén nyomott hagyott a tény, hogy az északi részekről érkezett. Jellemén pedig az elmúlt negyven év agglegénysége és a Luftwaffe újjonckiképzési programjának legmélyebb ismerete. Nem túl nagy örömet szolgáltatott, hogy miután értesült anyanyelvében való jártasságomról, csakis ezen a nyelven volt velem hajlandó érintkezni. A dolgot csak tetézte, hogy egy sátorba lettünk beosztva. Minden sátornak volt egy kedves neve, hogy mindenki a saját almában hajthassa le másnap is a fejét. A mienk a Love Nest nevet kapta a keresztségben...
Monica, Lisa, Kylee és Leah 18-24 közötti Ausztrália négy különböző helyéről érkezett leány. Az volt bennük a közös, hogy mind rendelkeztek Ír ősökkel és egyikük sem ismerte a többit a túra előtt.
Minden kétséget kizáróan a legfontosabb résztvevő a túravezető Cory Tucker, colorádói születésű és alabamai rezidenciájú enyhén kancsal és enyhén kattant huszas évei végén járó hölgy. Mint később kiderült a Tourleader of the year büszke tulajdonosa. Ezt a címet a résztvevők vélemenye határozza meg, az utolsó nap mindenki kitölt egy kérdőívet (negyven percig töltöttem, elég nagyszabású).
Miután az Ivan hurrikán az indulás napján haladt keresztül Florida közepén, aggályaim voltak, hogy el e fogunk mi indulni az adott napon és hogy egyáltalán lesz e túra, pláne, hogy Miami délen van én meg éppen akkor Florida északi részén tartózkodtam. Bár áram már több napja nem volt a mobiltelefonok működtek. Az irodában közölték, hogy egy napos késéssel indulunk és okosabb, ha csak Orlandóig megyek, Maimiban úgysincs semilyen program, feleslegesen tennék meg 250 mérfoldet. Este megérkezett a csoport, ismerkedés, főzés, információk átadása. Mindenki kapott egy pontos útitervet, arra az esetre, ha elvesznénk, tudjuk hova kell menni, éppen hol van a száláshely. Szintén egy kalkulációt a valószinű kiadásokról és az opcionális programokról. Be lettünk osztva csoportokba. A csoport vagy főz, vagy mosogat, vagy a legkellemesebb, autót mos. Ezt sok esetben ezt el lehet sumákolni és egyébként sem megerőltető. A másik két opció törvényszerűen maga után vonta szeszes italok fájdalomcsillapítás céljából történő fogyasztását... Másnap minthogy Orlandóban voltunk, lehetett választani Disney World, Universal és MGM Studió közül. Mindenki elítélte az ötletet, hogy öt év körüli emberpalánták közé menjünk Mickey egérre nyált folyatni, maradt valamelyik filmes park. Elég borsos belépő (40$) után egésznapos időtöltés Indiana Jones, Star Wars, Alien és egyéb események közt. Az egész egy jól összerakott zsibvásár, de ha nem lenne benne az a 3-4 rollercoaster (ringlispiel), az egész nem sokat érne. Külön jó benne, hogy ha már bent vagyunk, annyit megyünk rajtuk, amíg nincsen nagyon hányingerünk. Nem tartom egy nagy élménynek, de hozzátartozik az USA feeling megérintéséhez, megaztán nem rossz az, ha mindjárt az elején a csapat együtt tölt egy napot.
Az estét 6 órányi út után Panama City Beach sátortáborában töltöttük. Orlandóban még légkondicionált bungallóban aludtunk, itt már sátorban. Augusztus közepétől Floridában naponta háromszor esik. Kora hajnalban, délután és éjszaka. Ilyenkor 25 fokig lehül a levegő, aztán gyorsan visszaáll 35 fokra. Az Ausztrálok ezeket az állapotokat jól viselték, náluk van ez még rosszabb is. De jött aztán később kutyára dér...
Egyébiránt az óceán gyalog 5 percnyire volt, mindkét irányba beépítetlen homokos tengerpart. Van neki valami olyan varázsa, amit az Adria csak megközelít, de el nem éri.
A negyedik nap délelőtt lehetett választani vízirobogózást. Eddig nem volt hozzá szerencsém, ami kár, mert a csokis puding óta az egyik legjobb találmány. 60 lóerős kétszemélyes tákolmányok. Választottam magamnak egy kis súlyú Ausztrált és megígértettem vele, hogy finoman fogok menni... Két vezetőt is kaptunk, legyen aki kiment, meg megmutassa a delfinek tartózkodási helyét és néhany szigetet, amit érdemes látni. Szerencsére a vezetési stílusunkba nem szóltak bele, így egy hullám és padlógáz segítségével sikerült elvesztenem a körömszakadásig kapaszkodó Lisát. Szigeteken és delfineken kívül egy nagyobbacska medúzát is találtunk. Mivel a medúzacsípésről eddig csak hallottam, elkezdtem ismerkedni a témával. Szerencsémre, mikor felülről tanulmányoztam, egy hullám átsodorta rajtam, így a másfél méter hosszú csalánozók az egész testemet megecsetelték. Azért szerencsémre, mert ilyen alaposan azért önszántamból nem akartam tapasztalni... Olyan, mint a csalán, csak jobban éget és ezt nem szedte nagyanyám a disznóknak...
Szintén floridai látványosság Amerika legrégebbi települése, San Augustine. Ezt nem a csoporttal, hanem még Júliusban a lengyel lakótársaimmal látogattam meg. Kellemes légkörű spanyol gyökerű városka, csak annyi a turista, mintha a Vencel téren lennénk.
Floridát elhagyva Alabama lett volna a cél, tapasztalni a deep south hangulatát. Csakhogy a hurrikán hozományaként még itt sem volt áram, így mentünk egyenesen New Orleansba, Louisiánába. Szerencsére az akkori hurrikánok mind elkerülték, nagyon sajnáltam volna, ha a jazz és az általános jókedv fővárosát nem láthattom. Maga a város nem sokban különbözik a többitől. Egy másfél milliós város a Missisipi torkolatánál, sajnos mostanában eleget lehet hallani róla...
Ami különleges volt és remélhetőleg megint az lesz benne, az a francia negyed. Ez egy gyalogosan könnyedén bejárható Prága óvárosnyi rész. A spanyol építészet jegyeit viseli, mivelhogy a franciák előtt spanyolok éltek itt. Mindenütt kitűnő a hangulat, nem véletlenül nevezik Amerika szórakozóhelyének, itt egyfolytában szilveszter van... Ahol pedig igazán ereszd el a hajam, az a Bourbon Street. Sehol máshol az USAban nem szabad közterületen alkoholt fogyasztani, itt csak arra hívják fel a figyelmünket, hogy ne üvegen tartsuk, mert az veszélyes ránk és a környezetünkre nézve... Már koradélután megtelnek a jazzbárok, előfordul, hogy egymás mellett három és az utcán szemközt szintúgy. Az élő zene és a teltház természetes. Mire leszáll az éj és a tömeg átalakul vidám részegek masszájává, megjelennek a csillogós gyöngysorokat kínáló árusok. Az első emeleten hosszú erkéllyel rendelkező spanyol házak, általános részegség és gyöngysorárusok egyvelege egy furcsa szokást hozott létre. Az erkélyen állnak az előzőleg gyongysorokkal jól felszerelt férfiak és nehezen félreérthető "Show your boobs!" - Mutasd a cicid! felhívásokat intéznek az alant sétálgató hölgyekhez. Aki eleget tesz a felhívásnak, kap egy gyöngysort, helyenként egyszerre több delikvenstől is. Hajnalra a gyöngysorok átkerülnek a bevállalósabb lányokhoz, mindenki legnagyobb megelégedésére. Amit máig nem értek, másnap én is találtam egyet a nyakamon...
Következő uticélunk Dallas volt, majd a szintén texasi Amarillo a Cadillac ranchal. Dallasban szabadprogramként megnéztük a belvárost, majd pillantást vetettünk J. F. Kennedy elnökségének véget vető 4 keresztre az aszfalton. Rövid konszenzus után a csapat úgy döntött, hogy nem megyünk a kommersz Amarillóba, hanem meglátogatjuk Cory texasi barátját egy autentikus ranchen Dickensben. Dickens után pár nappal a Zion nemzeti park könyvtárából ezt írtam a ranchról: Kemény nap volt még Texasban, ahol a legdurvább az alkohol és drogok büntetése... A tourleader haverjánál voltunk original ranchon. Azzal kezdtük, hogy sör, egyebek. 22 es puskából és shootgannal célbalövés, másik kézben drink. Éccaka fel a 76-os Jeep-Willisre(14 ember + egy kutya). Eztet tessék vizualizálni, részegen 14 + kutya egy 4 személyes kocsin vaksötétben és ugye a ranchon nincsen 'út'... A kutya neve mellesleg Szikra, mivel egy magyartól kapta a nevét. Nagy barátok lettünk Szikrával, mint ugye a két magyar... Civilizáció sehol, csillagok nézése. A Jeepmotortere egyszercsak elkezdett lángolni.. Mint később kiderült, rég nem volt használva és a madarak belefészkeltek. A motor melege begyújtotta a fészket és a menetközben felszedett száraz növényzetet. Elfogyott az alkohol, úgyhogy páran visszamentek a civilizácioba és megoldották ezt a problémát... A kutyával jó aludni a magas fűben, mert melegít. Vissza a házba, papírnyulak az ágyba. Bratt látva bennem a szikrát elkezdte a Yamaha ATVt(all terrain veh.) pumpálni, én meg spontán az akumlátortöltőt előhúzni... Néhány fixing on rocks után a masina startolt. Bratt és még 3 arc + Szikra a Jeeppel én az ATVvel neki az éccakának. Mármost csak töltővel startolt az ATV, úgyhogy kéz a gázon, nembedögleszt, mert akkor tolhatom haza... Nemigen lehetett üresbe rakni, úgyhogy Sörgyári capriccio jelleggel köröztem a Jeep körül, ha álltak. Egy ízben igen soká álltak, mondom nem füveznek ezek, de... Mire sikerült neutrálba erőszakolnom a hangvilla márkájú műszert, nem maradt semmi... Bratt érezte, hogy ez így nem kosher, vissza a házba, immár eléggé fura útvonalon. ATVt lerak, jeepkapotára ráül, ki a szabad ég alá. A kapota melegít, mint a kutya, az jó. 2 dán, 1 ausztrál , 1 amerikai és 2 magyar magas szinten kommunikált. Igaz Szikra egész csendes volt...
Texasból Új mexikó felé vettük utunkat. Santa Fe szintén egy érdekes hangulatú város. A spanyol pueblók mintájára épult házak és a Navajo indián kultúra keveredése. A város talán legfóbb érdekessége, hogy rendelet írja elő, hogy a házak színét csak a barnának 40 árnyalatából lehet kiválasztani. Ez érvényes a kerítésekre és a templomokra is.
Ezután felkapaszkodtunk a Sziklás hegységbe, Colorádóba. Szerencsénkre koraősszel érkeztünk, ilyenkor a legszebb. Ameddig a szem ellát, a hegyoldalakban tömegesen növő és akár több hektáron közös gyökérzettel rendelkező aspenek (nyárfák) egyszerre készülnek az őszre. Náluk ez úgy néz ki, hogy több fotbalpályányi részen minden fának rikító piros, narancssárga, vagy citromsárga a levele. A szálásunk 3200 m magasan volt és mivel az én csapatom volt főzésen, megtapasztaltuk mennyire másak így a körülmények. Az étel sokkal később készül el, viszont a szakácsok sokkal hamarabb berúgnak... Másnap meglátogattunk egy régi ezüstbányát, Silvertont és Telluridot, Colorado egyik legnagyobb síparadicsomát.
A következő egy hetet négy különböző nemzeti parkban töltöttük. Látszik, hogy Cory volt az év túravezetője, hiszen felhívta a figyelmünket, a parkokban nincsen Liquor store, úgyhogy megálltunk egyben és kellőképpen felszerelkeztünk az ínséges időre. (Alkohol csak Liquor store-ban kapható) Mind a négy park közös jellegzetessége a vörös szikla, amely az államokra is jellemző, ahol találhatóak. Arizónában és Utahban más nem is nagyon van szép természeten kívül, de az tényleg lélegzetelállító! Elsőként Moab kempingjébe mentünk, ehhez közel esik az Arches national park. A park neve boltívet jelent és valóban, több száz van belőlük a parkban. A pár méterestől egészen a száz láb hosszúságúig mindenféle ív megtalálható az egyébként sivatagos környezetben. Úgy időzítettük, hogy a legjellegzetesebb és egyben az utahi autók rendszámán is megtalálható képződményt a lemenő nap fényében érjük el. A látvány után Petőfi véleménye is megingott volna a szárnyaló lelkekről és a rónaság viszonyáról...
Innen Navajo földre mentünk, a Monument Valleybe. A hetvenes években sok western filmet forgattak itt, de még ma is reklámspotok (Jeep) és videoklippek (Metallica) készülnek ezen a furcsa vidéken. A táj jellege merőben eltér attól, mint amit földinek gondolnánk. A sivatagból helyenként száz méterre kimagasló különálló vörös masszívumok és a horizont végtelensége félelmet és tiszteletet ébreszt az emberben. Nem véletlenül tekintik ezt a helyet szentnek az indiánok. Navajo kisérőt kaptunk, aki elvitt másoktól elzárt helyekre és indián szemszögből is bemutatta a térséget. Szintén láthattuk, hogyan élnek és éltek az indiánok. Egy természetes amfiteátrumban pedig hagyományos hangszeren játszott és énekelt.
Egy időre elhagytuk Utahot, hogy eltöltsünk pár napot Arizónában, a Grand Canyon államában. Útközben pihenés gyanánt megálltunk Deadhorse point kilátójánál. Sokan nagyobb élménynek tartják, köztük én is, mint a Grand Canyon. Olyan, mintha a világ végén állnánk, amerre a szem ellát, kietlen táj és szédületes tér. A Grand Canyon méreteiben annyira hatalmas, hogy az ember nem is képes befogadni a valódi nagyságát. Annyira nagy, hogy gond volna elhelyezni Szlovákiában... Helikopterről lehetne igazán megnézni, de sajnos a légköri viszonyok ezt nem tették lehetővé. Eretetileg két éjszakát kellett volna töltenünk a Nagy Kanyonnál, de mivel első éjszaka fagyott és az egyrétegű sátrak belsejéről kaparni lehetett hajnalban a jeget, inkább továbbálltunk.
Mexican hat településben időztünk egy napot és egy éjszakát. Délután lovagoltunk, az estét pedig cowboy módra tábortűz és whiskey társaságában töltöttük. Eddig csak viccnek hittem, hogy a hegedűt egy mosogató dézsába állított botra feszített zsinór pengetésével kísérik, de én is nagyon élveztem a hangszeren történő "játszást". Hangja erősen hasonlít a csángő ütőgardonére. Vendéglátónk tett kísérleteket, hogy lasszózásra tanítson bennünket, de a mámor szintje ezen törekvését már nem támogatta...
A legadrenalindúsabb túránk Zionban volt. A park szintén Utahban található, legérdekesebb helye Angel's landing - Angyalok reptere névre hallgat. Egy háromórás, részben gerinctúrával megközelíthető többszáz méter magasságban található fennsíkrol van szó. Az út első része meg kiépített, de mikor az ember már kellőképpen fáradt, elkezdődik a dolog móka része. A jó kétszáz métert helyenként 25 cm széles gerincen kell megtenni és mindkét oldalon többszáz méteres szakadék. Sziklába vert láncok csak ott vannak, ahol egyébként nem lehetséges átjutni. Megérkeztünkor egy húsztagú társaság már csak a lelkész érkezésére várt, mivel házasságkötésre készülődtek...
A nyugati part felé menet Utahból útbaesik Las Vegas. Lehetetlen leírni azt, ahogy az egész város kinéz és viselkedik... Ilyesmi csak a világ leggazdagabb országában jöhet létre. Minden csak a szórakozásról és az emberi igények bármelyikének kielégítéséről szól. Messzemenőleg nem csak kasinók, hanem koncertek, könnyű és komolyzene, színház, a legkülönfélébb alternatív művészetek és lényegében minden, amit valaha valahol emberek szórakoztatására használtak, megtalálható itt. Persze a legfontosabbak a kaszinók, de ezek is mind mások. A Flamingónak és a Tropikánának trópusi, a Treasure islandnak kincsesszigeti, a La Veneziának velencei (Velencében tanult olaszul éneklő gondolásokkal, gondolákkal, folyóval és élethű műégbolttal...), a Bellaggionak pedig felső tízezerbeli hangulata van. Persze ezzel nincsen vége a sornak, hiszen találunk itt Eiffel tornyot és piramist is... Akkor sincsen gond, ha már az elvesztésre elkülönített pénzünk dupláját sikerült zseton formájában valamelyik kaszinóban hagynunk, látnivaló van elég ingyen is. Vegas az USA leggyorsabban fejlődő városa, annak ellenére, hogy a sivatag közepén áll. Nevada nagy része indián rezervátum, s mint ilyen sivatagos és legális benne a szerencsejáték. Az államokban csak rezervátumban és vízen lehet szerencsejátékot űzni. Érdekes a kontrasztja a Vegas kornyéki lepattant kaszinóknak és a Freeman street vakító fényeinek. Las Vegas főutcája komplett fedett, ha már akkor, befedték egy gigantikus képernyővel...
A még nyugatabbra találhato Yosemite már Californiában van. Más, mint az eddigi parkok, itt nem vörösek a sziklák, hanem szürkék. Mindenütt gömbölyded vulkanikus bazaltot látni és a fák is főként tűlevelűk, 3500 alatt aspen foltokkal. Yosemite Yellow stone és persze Alaszka mellett a legmedvedúsabb környék. Szerencsére itt csak "barátságos" barnamedvék vannak. Minden sátorhelynek megvana a saját bearboxa. Ide kerül az étel és bárminemű szagot kibocsájtó dolog. Ezt én tipikus amcsi túlkapásnak tekintettem, talán még pofákat is vágtam, mikor nagyon komolyan magyarázták... Ehhez képest vacsoránál a mellettem ülő Monicától két méterre feltűnt egy másfél mázsás nőstény... A kezdeti sokk után szomorúan kivettem a fényképezőm és azon temettem magam, hogy mekkora lehetőséget szalasztottam el... "Szerencsére" a medve visszajött, még vagy hatszor, mindíg a tábor más részén. Ilyenkor nem kellett mást tenni, csak a sikítás és csörömpölés felé futni. Mindenki tudja, hogy a medvét ez riasztja el. Több ízben sikerült közel kerülni a medvéhez, csak a vadőr mindíg elriasztotta... Szegény 45 kilós lány nem örült a lelkesedésemnek, hogy rohanok be a bozótba, kénytelen volt követni minket... Egy ízben aztán sikerült lekapni, annak köszönhetően, hogy a vaksötétben, miközben rohantam felé, a medve megállt és ekkor kattintottam. Csak a gép kijelzőjén láttam, hogy pár méterre álltunk egymástól... De ami Yosemite-t igazán híressé teszi, azok a több ezer éves vörösfenyők. Annyira hatalmasak, mint magasságban, mint törzsben, hogy az ember el is felejti, Krisztus születésekor már túl voltak 1500 évgyűrűn...
San Francisco a végállomás, talán a legkellemesebb hely Amerikában és ezt sokan mások is így gondolják. Itt a legliberálisabbak az emberek, mindent áthat valami általános pozitivizmus, egyszerűen jobb kedvre derít. A kaliforniaiaknak van is okuk az örömre, az állam gazdasága erősebb, mint Franciaországé...
Rövid városnézés után katamaránra száltunk és az Alcatraz megkerülésével behalyóztunk a Golden Gate alá. Még gyerekkoromban kaptam édesamyám barátnőjétől egy képeslapot, amin ez a híd van. Máig megvan, ez amolyan gyerekkori álom beteljesülése is volt. Az estét a meglévő szeszkészlet felhasználásával és búcsúval töltöttük. Hajnali négykor rábeszéltem a portást, adjon bérmentve egy szobát, illetve ő ajánlotta fel, miután kiderült a keleteurópai diákstátuszom.
Reggelre már meg volt rendelve a taxi , repültem New Yorkba. Itt lett volna egy szabadnapom, de annyira hulla voltam, hogy miután a British Airways segítőkész Suzanne Baumann munkatársa rövid csevely után és főként ingyen átbookolta a jegyemet, éltem a lehetőséggel. Mivel 25 percem volt az indulásig és a csomagom még a hátamon volt, becsempészett egy szolgálati bejárón, rakott egy levonót a táskára és odadta Sanchonak. Ez volt a biztonsági procedúra három évvel 9/11 és az után, hogy elvették Friscoban a bicskámat, amit a kistáskámban felejtettem...
Londonba már 24 órányi út után véglényként érkeztem. Zsákmányoltam még két pokrócot a gépről és minden visszafogottság nélkül felhasználtam a váróterem székállományának a felét alvási céljaimra. A gép kapitányától búcsázás közben megkérdeztem, nem maradt e valami a kajából, mert a nagy pakolásban a pénzem a zsákomban maradt, azt pedig csak Prágában kapom meg. Kicsit meglepte a kérdés, de az utaskísérőket úgy kellett leállítani, hogy ne pakoljanak már többet...
Prágában már vártak a barátok, mesélés, kocsmábamenés és lassan elájulás. Majdnem egy hónapig tartott visszaállni az időzónára és a mindennapi életre, de feltétlenül megérte.
Aki teheti, vagy lehetősége van rá, hogy valakit hozzásegítsen hasonló nyári tevékenységhez, tegye meg. Vannak dolgok, amiket csak látni és kipróbálni lehet. Amerika ilyen...

Amerikas cikk kozepe, autentikusan

Hangok a könyvtárból


A külvilággal történő kapcsolattartás Amerikából emailban, vagy telefonon lehetséges. Mindkettő alapvetően egyszerű, bár nehezséget jelenthet a telefon és könyvtár beszerzése...
Leveleimet közel 60 embernek, barátaimnak, családtagjaimnak írtam. Telefont csak jóval később, majdnem két hónap után sikerült szereznem.


03.07.2004 Jacksonville public library: USA1

Kereken 48 óra utazás van mögöttem. Ebből az utolsó 26 óra szigorú volt, a néger-mexikói járaton. Merthogy a Greyhound (filmekben a nagy csillogós buszok) az az... Az egyetlen fehér ember, akit láttam magamon kívul leszállt 6 óra után... Megjegyzem mellette ültem, német csaj Lipcséből... Ugyanazon a napon született, mint a húgom. Csak 7.5 órával később. Karma?
Naná, hogy egy szál telefonszámmal jöttem Jacksonville-be. Naná, hogy éjszaka senki nem veszi... Mit csinálsz? Valami lesz alapon kimész a melegbe(nem meleg, nedves pokolhoz hasonló) es vársz a taxira. Jön egy ember (lakástalan afroamerikai), mondja mi kell? Egy új test, zuhany, ágy. Aszondja, OK, kövessem. Megyünk a sötét utcákon, szevasz élet... Mutat egy olyan helyre, hogy félve nézek felé. Hotel. Nem az, csak annak látszik. Hogy adjak neki pénzt a nagy szivességért. Odadom az osszes apróm, nem? Örült, azt hitte, az jó neki. Kapott majd egy dolcsit... Bent kultúrshock. Nem tudom leírni, de lefotóztam. Félhülye beszívott mexikóinak magyarázom a bizonyítványt. Én, Európa, diák, kevés pénz, alszik. Elintéztük egy huszasért (ez olcsónak számít). Kérdem kulcs? Néz rám hülyén, jogos...
1 ágy, 1 polc, sok kosz. + 1 ventilátor, az a klíma. Ilyen igánytelen helyen az életben nem voltam. De volt zuhany, ágy (48 óra ülés, szenvedés után az jó), repulőből lopott pokróc, kispárna (otthoni luxus). Ja, a leírtakon kívül semmi nem volt, es ugye ablakot nem írtam... Az nem is volt, meg ajtó sem. Ill. ha becsuktam, azonnal fuldokolni kezdtem...
Kicsit zavart, hogy bárki bejöhet az ágyamig az utcáról és senkivel nem találkozik, node lám túlétem! Pénztárca párna alatt a vízummal, amúgy meg vigyenek amit akarnak. Munkáltatóval már ma beszéltem, délután jön értem. Addig elkönyvtározok. Sokaknak irok, ezt tessék elnézni nekem. Anyai ágra esetleg javított verziót adni, szívbaj elkerülése végett. Aggódni lehet, de minek?!
Majd folytatom a naplót. Alkalom adtán.

Kicsi Cs a nagy USAból.

Időközben elkezdtem dolgozni, egy lengyel testvérpárhoz kerültem. Két hét munka után már az amerikai egészségüggyel is megismerkedtem... A második levél csak három hét szünet után íródott. Messze volt a könyvtár és a szabadnapomon nem is volt nyitva.


26.07.04 Palm Coast public library: USA2

Elseje óta nem írtam és a felmenőimet sem informáltam túl... Összvissz két percet beszéltem haza.
Ledolgoztam 2 hetet, mint kőműves.
1. nap a halál közel van, gondolatokkal még nem rendelkezik az ember.
2. nap a halál meg mindig közel van, de már erzi is az ember. Ja kell tudni, Floridában meleg van (extra mega bitch meleg + 70-80% páratartalom, ami valami hihetetlen...) és a nagyobb építkezéseken sisak, bakancs (steel toe), es HOSSZÚ farmer a kötelező öltözék, meg persze trikó. Az átlagom 1 gallon víz 8:00 - 18:00 - ig azaz 3,78 l .
3. nap mar kezdesz élni, bár a bal kézen a vízhólyag es a lábakon található másik 3 izgis tud lenni... A bal kezén a vízhólyag még szerepet kap...
4. nap kezdem megszokni a dolgot, lehet, megis túlélem...
5. nap a vízhólyag OK és már nem vagyok hosszú farmerban... Éljen a rövidgatya es a szabadság!!!
6. nap vasárnap, horgászás az óceánban, amit szeretek es nehéz lesz nélküle... Azért 6. nap a vasárnap, mivel júl. 4.-e hétfő ünnep volt.

Lengyelekkel lakok. Janusz es Kazsik. Jó arcok. Nem fizetek semmit nekik es a kaja felét is ők veszik, mondom jó arcok.
Az óceán toll-plázával együtt 10 min. Halászunk. Fogtam pár cápat és egyebet, ami nem tudom mi. Nem tonhal, azt is fogtunk. Az elején sokat horgásztunk, de most inkább füvezik a sofőröm... Lassan elfogy neki, aztán megint horgászás lesz...

II. munkahét: A munkatársak jók. Sok Cseh, pár Szlovák és egy Magyar, meg én, aki minden nyelvet beszélek. Nehéz nekik velem, mert mindenkinek a saját nyelvén válaszolok, ezért nagy a respekt. Nem tipikus kőművesek, kimondottan inteligensek, bírom őket, ők is engem. A munkát már megszoktam, bár néha sajognak az izmok, de az rendben. Még végul meg fogok izmosodni... Az alap a 10 óra munka, de ha esik, 16:00 kor jön a délutáni vihar, akkor húzás haza. Néha sör a meló végére, a Lengyelek hűtőjében meg mindig van. Abból, hogy majd itt nem iszok sört, már nem lesz semmi... Minden jól alakul, mármár vidám vagyok, de a 2. hét péntekén fáj a bal kezem... Hétfőn doki, mindenki rendes. Szteroid es antibiotikum injekció + painkiller es antibiotikum tabletta, jóerős... Mondom East European student. Wow - kaptam több, mint 50 % árengedményt... Este javulás, de kedden újra rosszabbodik. Szerdán újra doki, újabb injekciók. Lassú javulás. A harmadik hetet otthon töltöttem befájdalomcsillapítózva, mert péntekig fájt. Megnéztem vagy húsz filmet és elolvastam kb. ugyanennyi National Geographyt. Valami fertőzést kaptam, lehet, a hólyagon keresztül...
Florida jó ország, mondja a Janus. Egyébként tetőmunkások, faszerkezet. Bár gépészmérnök, nem értem mért nem azt csinálja, Ő dolga... Florida olcsó, ezt még én is érzékelem. (pl. a mariska az ötöde a New Yersinek, ott éltek eddig a Lengyelek. Helyi termés, good shit... Tényleg az...) 4 liter benzin nem egész két dollár, ugyanennyi tej 3.50, csak érdekességnek.
Ma, ha minden igaz, csónakból kéne halásznunk, meg holnap is. Írni továbbra sem fogok túl sűrűn, tekintve hetfő - szombat meló, vasárnap meg nincsen nyitva a library...
Még két hétig vagyok a Lengyeleknél, aztán vendégeik lesznek. Vagy munkatársnál leszek, vagy valami lesz, nem nagy ügy. Jobb is így, igen egészségtelenül élek én ezeknél...

Jó volt olvasni az íméjleiteket, irigyellek gombaszögért es Erdélyért... Meg minden... Más dolog, hogy ott meg nincs ócean és napi 10 óra fizikai munka...

David, from Czekoslowakia...


26.07.04 az előző után, címe: amit a szülőknek azért nem kéne... :

A könyvtári néni is rendes, meg főleg nem vár éppen senki... Van még egy órám. Szóval, olyan csúnyán beszívtam a héten, hogy le a kalappal. Ebben azért vagyok biztos, mert emlékszek rá azt hiszem, hogy a piros lórúgás erősségű antibiotikumot a német BECKS sörgyár termékével vettem be... Utána meg sötét, vélhetően, mert elmentünk aludni... En még csak hagyján, de ez a Janusz egy állatt... Mondom, jó náluk, de sörözés, meg minden...
Rossz lesz holnap munkába menni, elszoktam tőle ez alatt az egy hét alatt, dehát ez van...
Jólvan, most már aztán megyek, még annyit, hogy írtam az első levélben a Yames hotelről... Utána beszéltem egy helyivel. Mondta, ki se menjek a buszmegállóból, mert rossz környék. Leütötték előző este (mikor én a Yamesban voltam) és kirabolták. Szóval ezt sem kell az anyukámnak emondani...
Tegnap voltam San Augistinban, USA legöregebb városa, meg turisták, meg minden. Szép, de annak sokkoló, aki még nem volt Európában... Jólvan, mostmár tényleg megyek.

David, Cs, meg talán a szerencse fia is...


18.08.04 Palm Coast public library: USA3

Sok sok meló volt, amit útálok. 2 hét beteg balkézzel. Még mindíg nem 100 % os... Persze voltak még befüvezések, meg horgászások is.
Cápafogat nem viszek, mert ahhoz meg kell gyilkolni a cápát, azt meg minek?!
A lényeg, hogy egyfolytában van valami bajom. Pl. most a bal kezemen van egy gennyező valami, a bal lábamon ugyanez es egy kis árpa a jobb szememen. Florida sucks...
Volt ugye nemrég egy hurrikán, a Charlie. Legyen teljes az élmény. Semmi durva nem volt, mert elkerült minket... Egy félkört írt le körülöttünk, úgyhogy csak zöld, sárga és kék villámlás volt és brutális szél. Csalódottan befüveztünk Janusszal. Ő másnap nem bírt munkába menni, én csodát tettem és mentem. Meghatározó élmény hurrikán, fű és 4 óra alvás (vártuk a vihart) melózni 9 órát... Rádióban hallgattam a hurrikános dolgokat live. Vannak normális amerikaiak is, de kevesen...
Ja, lett egy native amerikai munkatársunk. Nagy haver, mert beszélek vele, míg a többiek nem nagyon, nem tudnak, meg nem is akarnak. Érdekes gyerek, élvezi a kőművesmunkát, új neki. 3 napig még érdekes... De lemondtam róla, mikor mondta, hogy Bushra szavazott (először még OK) és megint rá fog...
Találtam szállást, mert el kellett mennem a Lengyelektől. (ugye jobb is, mert egészsegtelenül éltem ott, mondjuk ki...) Bill Cook egy jó arc. A házat úgy találtam, hogy mindenkit megkérdeztem az utcában, hogy van e kiadó hely. A 20.- ra nyertem. Kiadta a házát napi 10 dolcsiért. Hatalmas nagy ház, ami nem jó, mert néha elveszek benne magam... Este szembejött a nappaliban egy 10 centis zöld gekkó. Ő jobban félt.
Ugye hogyhogy nem dolgozok most?! Hát azért mert inspektorok jöttek és a munkaosztagunk menekült a hadszíntérről... Én mint nem adófizető vagyok a leglegálisabb alkalmazott, a többinek munkaengedélye sincs...
Ez egy hülye ország, pl. most hogy jöttem, úgy eláztam napsütésben... És nem tudok telefont venni. Ez privát probléma, de nagy, mivel ennélkül nehéz volt szállást intézni.
Lassan megyek, mert le kell nyírnom a házam előtt a füvet. Csúnya, mindenütt máshol szép. Hiába, ez a ház 150 dolcsiért csak az enyém két hetig, aztán megint költözök, mert Bill kiadja valakinek, aki fizet is rendesen, nemúgy, mint én... :)
Dolgok, amikre rájöttem:
-Amerikában sem gazdag azér mindenki... Sőtt! Ez jó érzés, persze iskolázottan más a helyzet. De akkor is meglepett. Ez az amcsi munkatárs jó húzás volt.
-Az ember egy sokat kibíró állat... Elfelejtettem írni, hogy most egyik ujjam is gennyezik. Mindent meg lehet szokni...(a lengyeleim többet dolgoznak mint én és néha biz' megértem a füvezésüket...)
-Kezdem csodálni és tisztelni USAt. Meg érdeklődök iránta meg ilyenek... Ezt sosem gondoltam volna...
Most mennem kell, mert kell szereznem 5-6 National geographyt. Jó ez az újság és angolul van, szóval tiszta haszon olvasni. Igaz 10-12 évesek, de ingyen és egy 25 millió éves tónal az a 10 év...
Hiányoztok, de kegyetlenül. De annyi új dolog van, hogy megérte kijönnöm. Tágul a látóköröm, csak szíjjel ne szakadjon!...

Dávid


30.08.04 Jacksonville USA4:

Akkor írtam utoljára, mikor jöttek az inspektorok.
Két napot voltam magam a nagy házban. Aztán szóltak, fogadjak be egy Lengyelt. Nem szívesen, merthogy a vízumom biztonsági okokból a tulajnál volt, de befogadtam saját felelősségemre. Nem rossz gyerek alapból, de azér utólag pépesre verném a fejét szeneslapáttal, amire még sor kerülhet... Rá 3 napra jöttek a barátai. Legalább volt autóm végülis. Saját szobám, WCm, zuhanyzóm így is volt. A ház úgy volt az enyém, hogy ha kiadják másnak, akkor mennem kell. Kiadták, mennem kellett. 10 napot voltam ott. Az elején sok National Geography, utána a Lengyelek jövetele örömére nagy ivászat - füvészet (a régi Lengyeleimmel is, de az újak sokkal durvábbak...), aztán megint olvasás.
A kiköltözés napján valami félreértések történtek, vagy hasonló. Hogy csaló vagyok, meg hazug. Aztán másnap, tisztázás után mondom a lengyelnek (aki nagy vallásos), hogy öcsém, én biz' nem vagyok hazug, de akkor valaki más! Lapít. Jól van, akkor mégis beköltözök hozzájuk, meglátjuk. Nem szívesen ugye, mert az ember olyan helyre nem akar menni, ahol hazugnak nevezik. De ha más nincs?!
Az új szobatárs egy jó gyerek. Az egyetlen nyelv amin jeleket küld, az a lengyel. De azt is csak gerincből, mert ő aztán egyfolytában nyomás alatt van. Lehetséges. hogy nem csak a fűtől... 21 éves, 2 éves gyermek apja, az anya 'je v pi...i za oceánem i s detsko'. Na mondom, talán nem kéne itt maradnom... Úgyhogy elköltöztem Észak Floridába. Jácint nevű munkatársnál vagyok Jacksonville-ben. Jó gyerek, bár kicsit rigolyás. De már nevelem...
Tegnap, szombaton lezárult egy esővel a 60 óras munkahét. Hazajöttünk 90 mérföldes út után. Mit kell tenni? El kell menni futni az óceánpartra. Jácintnak könnyű, ő jár majd' minden nap... Én meg a frajer, aki anno lazán a 6-8 km, de annak már 2 éve, vagy több is... Egész jól viseltem a nedves pokolban való futást. Utána boxeralsóban sikítva a langyos óceánba. Apály volt és méteres hullámok. Több is, mert térdtol a fejem búbjáig több vagyok egy méternél... Most már jobban át tudom érezni, mikor az Egy hajótörött naplójában 3 méteres hullámokkal harcol az ipse egy éjszakát... Azok a fekete hegyek a holdfényben (késő este mentünk futni) csak másfél méteresek voltak...
A vasárnap reggel egy ajándék. Az ember felkel háromnegyed ötkor és menne dolgozni. És dejó, mikor nem kell! Még egy hét, a kutyafáját, mikor már kelek magamtól és alig sérülök egész héten... Egy fekete folton a bal kisujjamon és egy kalapáccsal a bal mutatóujjrán kívül semmi baj nem történt szombaton. Ma még megnéztem a vizipóló döntőt. Igaz, hála az sms-eiteknek nem sok izgalmat hozott, de jó volt.
Ja, jövő héten végzek. Vasárnap Szürkekutyára ülök és irány Miami. Onnan 25 napos túra álltal Amerikán egyenest San Franciscóba. 1237 dolcsiba került, de egyszer élünk. Nem tudom kikkel, de mindegy is az. 30.-án San Franciscóbol keverek NY-be és haza. Még itt pár dolog levegőben van, majd kialakul. Megjegyzem, jön felénk a második hurrikán, az Ivan...


u.i. Balázson (öcsém) kívül senki nem kap semmit, mert így is kevés a lóvém. Pedig senem adóztam, senem fizettem sokat lakdíjra, csakhát 1 hónap túra nincsen ingyen... (Végül Balázs sem kapta meg a horgászbotot, Ivan a hurrikán közbeszólt...)


Eddig a levelek. A hurrikánokhoz még annyit, hogy valóban komoly hangvételű, több millió embert érintő események és csak azért kevés a halott, mert a lakosság nagyon komolyan veszi őket. A második hurrikán érkezte előtt 3,5 millió embert evakuáltak és majdnem egy hétig nem volt villany, gáz. A víz és mobilszolgáltatás is csak hellyel közzel működött.
Pár napos hurrikán-késéssel indult a túra Miamiból. Végül 4 ausztrál, 3 dán, 3 német, egy lett, egy amerikai(a vezető) és egy magyar vágott neki az útnak. Magáról az útról a következő számban számolok be. Mindenkit várok egy élménybeszámolóra Floridából, Alabamából, Missziszipiből, Louiziánából, Texasból, Új Mexikóból, Kolorádóból, Utahból, Arizónából, Nevadából és Kaliforniából!

Amerikas Tukor cikk eleje, felejtheto...

WAT(work and travel)-USA, avagy dolgozzunk és utazzunk az Államokban egy kicsit másként...



Minden nyáron fiatalok ezrei töltik a szünidőt Amerikában, Angliában, vagy egyéb pénz és tapasztalat szerzésére alkalmas helyen. Az esetleges érdeklődőknek szolgálnék némi információval, mire érdemes ügyelni. Másrészt megosztanám a tapasztalataimat mindenkivel, akit ez az ország érdekel. Három hónap hosszú idő, de korántsem elegendő bárminemű konklúzió levonására... Az általam leírtakat sem kell szentírásnak venni, hiszen már a címben is szerepel a másként szó, ami jócskán szerephez fog jutni...
Mindenkit más motivál, miért akar, vagy nem akar az USA-ba látogatni. Van, aki egyszerűen csak szeret utazni és embereket megismerni. Van, aki az angolját akarja tökéletesíteni és van, aki némi pénzre szeretne szert tenni. Persze mindezek keverékéből áll össze a végső elhatározás. Ehhez elsősorban idő kell, azaz minimum 3 hónap. Ennél kevesebb időre nincs értelme kimenni, mert az minden szempont rovására megy. Utána jön a nem kevésbé fontos pénz. Bizony ebből is kell befektetni, nem is keveset. Azért mindenkit megnyugtatnék, magamon kívül nem ismerek senkit, aki az újvilági tartózkodását mínusszal zárta volna... Ennek okaira majd a későbbiekben kitérek.
Miután megvan az elhatározás, megvan az elképzelés, hogy honnan lesz meg a pénz, jön a megvalósítás. Ez nem is olyan egyszerű, hiszen területben és lakosságban Európa nagyságú országba készülünk. Miután beszéltünk 7-8 tapasztalt résztvevővel, tudjuk, mire számítsunk, már ami a pénzt illeti. Még Európában eldől, hol fogunk dolgozni és ami lényeges, az is, hogy mennyiért. Nem mellékes, hogy az ezt igazoló papír nélkül nem is kapunk vízumot... (Vízumot minden diák igenylő kap, ha az alapvető papírjai rendben vannak és néhany kérdésre jól válaszol. Például lesz egy kérdés a vízumkérvényen, miszerint vettünk e részt népirtásban. Bár felhívják a figyelmünket, az igen válasz nem feltétlenül vonja maga után a kérvény elutasítását, okosabb az egyszerűség kedvéért akár hazudni...).
Munkaszerzés és bérezés szempontjából három nagy csoport van:

Az ún. Camp-ek. A kiküldő irodában lehet jelentkezni beléjük, vagy ismeretség útján. Nagy előnyük, hogy több esetben államilag (is) garantált intézmények, tehát Igor nem lép le a pénzünkel, nem ölnek ésvagy rabolnak minket halomra. A reptéren ha nem is várnak, de többen is oda tartanak, kaja, szállás bebiztosítva, munka úgyszintén. Camp szinte minden államban található, az a dolgunk, hogy az amerikai csemeték nyaralását felügyeljük, legalábbis többnyire.
Hátránya, hogy főként a Kelet-Európai nyelveket fogjuk elsajátítani a Lengyelt, Csehet, Szlovákot, stb. Pénzünk is csak annyi lesz hogy maximum 1-2 hetet vagy semennyit nem utazunk, ha nullára akarunk kijönni. A résztvevők legalább fele ennek ellenére Camper.
Összefoglalva legnagyobb biztonság, minden előkészítve, a nyelv és az anyagi javak rovására. De legfőként minimális esély arra, hogy a tényleges Amerikát megismerhessük.

Jobb esélyeket érhetünk el közvetítő cégek igénybevételével. Ez egy változó rész, mivel minden attól függ, mit találunk. A reptéri gyorsbüfés melótol kezdve(6-7$), az építkezési munkákon keresztül(8-12$), az egészen jól fizető irodai munkákig, avagy halpucolásig(13-16$) minden megtalálható. De számolnunk kell azzal, hogy legombolnak rólunk 500 dollárt, vagy két hét bérét, stb. Szintén előfordult pár ismerősömmel, hogy átverték őket, nemfizettek, egyebek. Jobb ismerettségen keresztül egy kipróbált helyre menni és valakivel, az sosem árthat...
Természetesen, hogy hol alszunk majd, mit eszünk, nem árt előre tisztázni. Amerikában mindenkinek van autója, rajtunk kívül... Ha 35 mérföldre(60km) van a munkahelyünk és 20-ra a shop, az nem várt és kellemetlen meglepetéseket okozhat... A munkáltató számít eme hiányosságunkra, de arra is, hogy két napon belül veszünk autót. Üzemképes járművet kaphatunk pár száz dollárért, de autót nem nagyon 1000 alatt... Sokan elintézik a nemzetküzi járművezetőit, de minek... A szlovák nemzetközi egy halmozottan hátrányos papírdarab, az amerikait sem komplikált elintézni, de a legegyszerűbb a hazait használni. Az amerikaiak megértőek és fel sem merül bennük, hogy ne lenne érvényes, minthogy nem is az, de erre nem kell felhívni a figyelmüket.

És vannak a jólképzett, ismerettségekkel rendelkező többszöri résztvevők. Légkondicionált irodában szellemi munkával keresnek 20-25 dollárt, de ismerek olyat is, aki 40 dollárért dolgozott éspedig feketén, tehát még az adó sem vitt el semmit... Ez a tobbséget nem fenyegeti, ámde álmodozni lehet...

Minden nap hallunk valamit a médiában, mikor, hol milyen ostoba torvényt hoztak már megint Amerikában, megint lemészároltak egy fél iskolát, új film, új gyógyszer, sztárok. Kialakul egy kép bennünk és bár meg vagyunk győződve a saját igazunkról, sejtjük, hogy nem egészen úgy néz ki a dolog...
Hogy az emberek műveletlenek, azt sem tudják, hol van Csehország, hogy Irakkal határos, mint egy nemrégiben megjelent CNN(!) térképen. Talán. De kinek tűnne fel egy térkép nálunk, ahol North Carolina Idahoval határos? És bizony a szappanoperák nézettsége nálunk is magas...
Az utcán nem járhatunk bontott alkohollal és 21 év alatt nem is vehetünk.(40 év körüli Német Luftwaffe szakértő barátom csak miután igazolta az életkorát, vehetett sört. Nálam nem volt semmiféle papír, rámszóltak, hogy nem is vihetem a sört, mert az törvényellenes...). Ez is érthető azért valahol. Nálunk gyakori a tizenévesek alkohollal való túlzott ismerkedése, az államokban csak elvétve isznak szeszesitalt 21 éves koruk előtt. Bár az is igaz, hogy marihuánát és hasist nagyságrendekkel könnyebb vásárolni, mint alkoholt, így a fiatalság valahogy elüti az idejét a tengeren túl is... Alaszkában meg is kísérelték a legalizálását, nem sok sikerrel.
Az amerikaiaknak annyi az idejük, hogy egyfolytában valami hülyeségen jár az agyuk. Ez van... Ezeknél tényleg annyival könnyebb az élet, hogy megtehetik.. És néha azért rájönnek okos dolgokra is, mint rák ellenes gyógyszer, eldobható borotvapenge, tömegpusztító fegyverek... Nagy számok törvénye...

A további ismereteket és főként a más kárán is megtanulható tapasztalatokat a saját példámon szeretném bemutatni. Ritka, ámde kimerítő levelezést folytattam a barátaimmal és családommal. Ezek összegezve egy naplószerűséget adnak. Ezt fogom minimálisan kozmetikázva csak személyes és túlzottan sok alkoholt/szedatívumot tartalmazó részeket eltávolítva ide leírni.
Még előtte röviden, honnan jött az ötlet, honnan a munka, hova repültem és mit kellett még Európában elintézni.
Már régen készültem, de mivel munkahelyemről nem mehettem el ennyi időre, halogatam évről évre. Egy idő után aztán elkezdett nagyon kilógni a lóláb, szokás mondani, hogy két év után illik munkahelyet cserélni. Utánanéztem édesapám Amerikába szakadt ismerőseinek, hátha akadna valami lehetőség. Február végére kiderült, hogy vagy nem tudnak semmit biztosítani, vagy nem kaptam még választ. Mivel az ominózus munkahely azért nem fizetett rosszul, úgy döntöttem, hogy nem fogom a járt utat a járatlanra cserélni. Itt jött a az akkori főnököm talán egyetlen főnöki ideje alatt hozott jó döntése, miszerint leépítésre hivatkozva menesztett júliustól. Becsületére legyen mondva, mindezt még március közepén közölte, így volt idő kétségbeesetten intézkedni. Nagy sokára megjött az employers agreement, a vízum fő alapkövetelménye és nem csak a szükséges irat volt kéznél, hanem valóban kitűnő munka volt kilátásban. (Gyakran fiktív munkaszerződésre mennek ki az emberek, majcsak lesz valami alapon...).
A többi már mintaszerűen ment, retúr New Yorkba, indulás júl. elsején, pont a munkaviszony megszűnte után, biztos helyre - ismerősökhöz, Siracuse, NY - ba.
Persze, ahogyan ez lenni szokott, júniusban változás, mégsincs hely, bocs. Naná az embernek benne 25-30 000 CZK, munkahelyéről útilapu a talpán, menni kell! Nagy kétsébeesés nem volt, olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy alapon a jövőt továbbra is rózsásnak láttam. Majd találok valamit Syracuse-ban. Az elrepülés előtt pár nappal barátom említette egy barátját, aki kőműveskedett Floridában. Felhívtam, adott számot a munkaadójára, mondta, megbízható, munka elmegy. Beszéltünk és adva volt, hogy New Yorkból egyenesen megyek Floridába. Egyszerűbb lett volna Miamiba, vagy Jacksonvillebe repülni, csakhát a jegy már egy hónapja meg volt véve...
Innen már az emailek kivonata. Könyvtárakból az első időkben, aztán „otthonról“ és persze minimális változtatásokkal.

03.07.2004 Jacksonville public library: USA1

Na!

Írok má nektek!
Kereken 48 óra utazás van mögöttem. Ebből az utolsó 26 adta szigorúan, a néger-mexikói járaton. Merthogy a Greyhound(filmekben a nagy csillogós buszok) az az... Az egyetlen fehér ember, akit láttam magamon kívul leszállt 6 óra után... Megjegyzem mellette ültem, Német csaj Lipcséből... Ugyanazon a napon született, mint a tesóm. Csak 7.5 órával később. Karma?
Naná, hogy egy szál telefonszámmal jöttem Jacksonville-be. Naná, hogy éccaka senki nem veszi. Micsinász? Valami lesz alapon kimész a melegbe(nem meleg, kibaszott barom állat geco ítélet súlyos vedro) es vársz a taxira. Jön egy ember(naná, hogy lakástalan feka) monnya mikell? Mondom egy új test, zuhany, ágy. Aszondja, OK, kövessem. Megyünk a sötét utcákon, mondom szevasz élet... Mutat egy olyan helyre, hogy félve nézek felé. Aszondja hotel. Nem az, csak annak láccik. Hogy adjak neki pízt a nagy szivessegé. Mondom odadom az osszes apróm, nem? Örült, aszitte az jó neki. Kapott majd egy dolcsit... Bent kultúrshock. Nem tom leírni, de lefotóztam. Félhülye beszívott mexikóinak magyarázom a bizonyítványt. Mondom én, Európa, diák, kevés pénz, alszik. Megzsíroztuk egy huszasért(ez olcsónak számít). Kérdem kulcs? Néz rám hülyén, jogos...
1 ágy, 1 polc, sok kosz. + 1 ventilátor, az a klíma. Ilyen igánytelen helyen az életben nem voltam. A lengyel exszobatársam féléves mosatlan segge is jobb hely ennél. De volt zuhany, ágy(48 óra ülés, szenvedés után az jó), volt repulőből lopott pakróc, kispárna(eztet én követtem el). Ja, a leírtakon kívül semmi nem volt, es ugye ablakot nem írtam... Az nem is volt, meg ajtó sem. Ill. ha becsukom, akkor most nem ülök itt.
Kicsit zavart, hogy bárki bejöhet az ágyamig az utcáról es senkivel nem talókszik, node lám túlétem! Pénztárca párna alatt vízummal, amúgy meg vigyenek amit akarnak. Faszival már ma amúgy beszéltem, délután jön értem. Addig elkönyvtározok. Sokaknak irok, ezt tessék elnézni nekem. Anyai ágra esetleg javított verziót adni, szívbaj elkerülése végett. Aggódni lehet, de minek?!
Majd folytatom a naplót. Alkalom attán.

Kicsi Cs a nagy USAból.


26.07.04 Palm Coast public library: USA2

Udv!

Megint tömeges levél, mert sokan vagytok, ti szeretteim(nyál...)!
Elseje óta nem írtam es a felmenőimet sem informáltam túl... Összvissz percet beszéltem haza.
Na. Ledolgoztam 2 hetet, mint kőműves.
1. nap a halál közel van, gondolatokkal még nem rendelkezik az ember.
2. nap a halál meg mindig közel van, de már erzi is az ember. Ja kell tudni, Floridában meleg van(extra mega bitch meleg + 70-80% páratartalom, ami jól adja...) és a nagyobb építkezéseken sisak, bakancs (steel toe), es HOSSZÚ farmer az öltözék, meg persze trikó. Az átlagom 1 gallon víz 8:00 - 18:00 - ig azaz 3,78 l .
3. nap mar kezdesz élni, bár a bal kézen a vízhólyag es a lábakon található másik 3 izgis tud lenni... A bal kezén a vízhólyag még szerepet kap...
4. nap kezdem megszokni a dolgot, lehet, megis túlélem...
5. nap a vízhólyag OK és már nem vagyok hosszú farmerban... Éljen a rövidgatya es a szabadság!!!
6. nap vasárnap, horgászás az óceánban, amit szeretek es nehéz lesz nélküle...

Lengyelekkel lakok. Janusz es Tazsik. Jó arcok. Nem fizetek semmit nekik es a kaja felét is ok veszik, mondom jó arcok.
A munka bicajjal 5 perc, az én 60 dolláros izémmel 10... Gyalog 20.
Az óceán toll-plázával együtt 9.5 min. Halászunk. Fogtam par cápat és egyebet, ami nemtom mi. Nem tonhal, azt is fogtunk. Az elején sokat horgásztunk, de most inkább füvezik a sofőröm... Lassan elfogy neki, aztán megint horgaszás lesz.

2. munkahét. A munkatársak jók. Sok Cseh, pár Szlovák es egy Magyar, meg én, aki minden nyelvet beszélek. Nehéz nekik velem, mert mindenkinek a saját nyelvén válaszolok, ezér nagy a respekt. Nem tipikus kőművesek, kimondottan IQusak, bírom őket, ők is engem. A munkát már megszoktam, bár néha sajognak az izmok, de az OK. Még végul meg fogok izmosodni... Az alap a 10 óra munka, de ha esik 16:00 kor jön a délutáni vihar, akkor húzás haza. Persze néha 12 óra, de az má olyankor mindegy. Néha sör a meló végére, a Lengyelek hűtőjében meg mindig van. Abból, hogy majd itt nem iszok sört, má nem lesz semmi... Minden jól alakul, mármár vidám vagyok, de a 2. hét péntekjén fáj a bal kezem a kozepső és a gyűrűs között, nem gond, azé még dolgozunk 10 órát. Szombaton már nagyon fáj, szerencsére csak délig melózunk, addig sem sokat. Cseh munkamorál megvan, ha nem látnak, senki nem dolgozik. Nem gond, tudom én hogy kell ezt csináni.. Vasárnap már bedagad a kezem, ez biza nem húzódás. Hétfőn doki, mindenki rendes. Szteroid es antibio injekció + painkiller es antibiotikum jóerős... Mondom East European student. Mondják wow! Csak az egyik injekció 180 dolcsi, én mindenestül 120 ból megúszom, remeljük állja a biztositó. Este javulás, de kedden újra rosszabbodik. Szerdán újra doki, újabb injekciók. Lassú javulás. A harmadik hetet otthon töltöttem befájdalomcsillapítózva, mert péntekig tetvesül fájt. Megnéztem vagy húsz filmet és elolvastam kb. ugyanennyi National Geographyt. Valami fertőzést kaptam, lehet, a hólyagon keresztül, hogy a rosseb. Mikor már megszoktam a melót. Na mindegy. Most hetfő van, ma már melózni akartam. A kezem meg nem OK, de a főnok mondta, ha úgy érzem menjek, majd talál valami egykezes mókat. Holnaptól már megyek .
Florida jó ország, mondja a Janus. Egyébként tetőmunkások, faszerkezet. Bár gépészmérnök, nem értem ménem azt csinálja, Ő dolga... Nekem is adja ez az ország. Olcsó, ezt még én is érzékelem. (pl. a mariska az ötöde a New Yersinek, ott éltek eddig a Lengyelek. Helyi termés, good shit... Tényleg az...) 4 liter benzin nem egész két dollár, ugyanennyi tej 3.50, csak érdekességnek.
Ma, ha minden igaz, csónakból kéne halásznunk, meg holnap is. Írni továbbra sem fogok túl sűrűn, tekintve hetfő-szombat meló, vasárnap meg nincsen nyitva a library...
Még két hétig vagyok a Lengyeleknél, aztán vendégeik lesznek. Vagy munkatársnál leszek, vagy valami lesz, nem nagy ügy. Jobb is így, igen egészségtelenül élek én ezeknél...

Jó volt olvasni az íméjleiteket, irigyellek gombaszögért es Erdélyért... Meg minden... Más dolog, hogy ott meg nincs ócean és napi 10 óra fizikai munka... :)

Lassan letelik az időm! Jók legyetek és satobbi!

David, from Czekoslowakia...


26.07.04 az elozo utan, cime: amit a szuloknek aze nem kene... :

Na!

A könyvtári néni is rendes, meg főleg nem vár éppen senki... Van még egy órám. Szóval, olyan csúnyán beszívtam a héten, hogy le a kalappal. Ebben azért vagyok biztos, mert emlékszek rá asszem, hogy a piros lórúgás erősségű antibiotikumot a német BECKS sörgyár termékével vettem be... Utána meg sötét, vélhetően, mert elmentünk aludni... En még csak hagyján, de ez a Janusz egy állatt... Mondom, jó náluk, de sörözés, meg minden...
Szar lesz holnap munkába menni, elszoktam tőle ez alatt az egy hét alatt, dehát ez van...
Jólvan, mosmá aztán megyek, még annyit, hogy írtam az első levélben a Yames hotelről... Utána beszéltem egy faszival, akivel együtt 30 perc alatt megfejtettük a telefonkártya rejtéjét. Mondta, ki se menjek a buszmegállóból, mert rossz környék. Leütötték előző este(mikor én a Yamesban voltam) és kirabolták. Szóval eztet sem kell az anyukámnak emondani...
Tegnap voltam San Augistinban, USA legöregebb városa, meg turisták, meg minden. Szép, de annak sokkoló, aki még nem volt Európában... Jóvan, mosmá télleg meek.

David, Cs, meg talán a szerencse fia is...


18.08.04 Palm Coast public library: USA3

Udv!

Naszóval, ott voltunk, hogy 1 hétig beteg voltam és épp elkezdtem dolgozni. Meg írtam egy a szülőknek talán ne levelet, amit végül is ők is megkaptak, szóval mostmár nem fogunk titokzatoskodni! (Azé nem szép tőle aki miatt a lepel le!!!)
Sok sok meló volt, amit útálok. 2 hét beteg balkézzel. Még mindíg nem 100 % os... Persze voltak még befüvezések, meg horgászások is. Cápafogat nem viszek, mert ahhoz meg kell gyilkolni a cápát, azt meg minek?!
Két hét egykézzel melózás után mi is volt... A lényeg, hogy egyfolytában van valami bajom. Pl. most a bal kezemen van egy gennyező valami, a bal lábamon ugyanez es egy fasza kis árpa a jobb szememen. Florida sucks...
Volt ugye nemrég egy hurrikán. Legyen teljes az élmény. Semmi durva nem volt, mert az a szemétláda elkerült minket... Egy félkört írt le körülöttünk, úgyhogy csak zöld, sárga és kék villámlás volt és brutális szél. Csalódottan befüveztünk Janusszal. Ő másnap nem bírt munkába menni, én csodát tettem es mentem. Meghatározó élmény hurrikán, fű és 4 óra alvás(vártuk a vihart) melózni 9 órát... Rádióban hallgattam a hurrikános dolgokat live. Vannak normális amerikaiak, de kevesen... Ja, lett egy native amerikai munkatársunk. Nagy haver, mert beszélek vele, míg a többiek nem nagyon, nem tudnak, meg nem akarnak. Érdekes gyerek, élvezi a kőművesmunkát, új neki. Ja 3 napig meg érdekes... De lemondtam róla, mikor mondta, hogy Bushra szavazott(először még OK) és megint rá fog...
Találtam szállást, mert el kellett mennem a Lengyelektől.(ugye jobb is, mert egészsegtelenül éltem ott, mondjuk ki...) Bill Cook egy jó arc. A házat úgy találtam, hogy mindenkit megkérdeztem az utcában, hogy van e. A 20. - ra nyertem. Kiadta a házát napi 10 dolcsiért. Hatalmas nagy ház, ami nem jó, mert néha elveszek benne magam... Meg szembejött este egy gekkó. Ő jobban félt.
Ugye hogyhogy nem dolgozok most?! Hát azért mert inspektorok jöttek és a munkaosztagunk menekült a hadszíntérről... Én mint nem adófizető vagyok a leglegálisabb alkalmazott, a többinek munkaengedélye sincs... Utálok ebbe a könyvtárba járni, mert tetű messze van. Ez mindig egy canossajárás...
Osszevissza irok, mer kevés az időm, nézzétek el...
Ez egy hülye ország, pl. most hogy jöttem, úgy eláztam napsütésben... És nem tudok telefont venni. Ez privát probléma, de nagy, mivel ennélkül nehéz volt szállást intézni.
Lassan megyek, mert le kell nyírnom a házam előtt a füvet. Csúnya, mindenütt máshol szép. Hiába, ez a ház 150 dolcsiért csak az enyém két hetig, aztán megint költözök, mert Bill kiadja valakinek, aki fizet is, nemúgy, mint én... :) 150-200 dolcsi a víz és áram egy hónapra bajdevej...
Dolgok, amikre megint rájöttem:
-A fű nem rossz dolog, akkor sem, ha sokan azt hiszik. Ki kell próbáni és ennyi. Édesapám levelére meg le a kalappal, tökös szüleim vannak! Én meg az alma, aki nem esek messzire...
-Amerikában sem gazdag azé mindenki... Sőtt! Ez jó érzés, persze iskolázottan más a helyzet. De akkor is meglepett. Ez az amcsi munkatárs jó húzás volt.
-Az ember egy sokat kibíró állat... Elfelejtettem írni, hogy most egyik ujjam is gennyezik és már kitizgat. Mindent meg lehet szokni...(a lengyeleim többet dolgoznak mint én és néha biz' megértem a füvezésüket...)
-Kezdem csodálni és tisztelni USAt. Meg érdeklődök iránta meg ilyenek... Ezt sosem gondoltam volna...
-Meg még sok más...
Most mennem kell, mert dobnom kell még egy sárgát és kell szereznem 5-6 National geographyt. Jól adja ez az újság és angolul van, szóval tiszta haszon olvasni. Igaz 10-12 évesek, de ingyen és egy 25M éves tónal az a 10 év...
Hiányoztok, de kegyetlenül. De annyi új dolog van, hogy megérte kijönnöm. Tágul a látóköröm, csak szíjjéneszakaggyon!

Dávid


30.08.04 Jacksonville USA4:

Üdv!

Akkor írtam utoljára, mikor jöttek az inspektorok.
Azóta: Lenyírtam a házam füvét, befogadtam 1 Lengyelt, aztán még 2őt, szóltak, hogy költözzünk ki, kiköltöztem, beköltöztem a magyar kollégához es Nektek írok.
Két napot voltam magam a nagy házban. Aztán szóltak, fogadjak mán be egy Lengyelt. Nem szívesen, merthogy a vízumom biztonsági okokból a tulajnál volt, de befogadtam saját felelősségemre. Nem rossz gyerek alapból, de azér utólag pépesre verném a fejét szeneslapáttal, amire még sor kerülhet. Rá 3 napra jöttek a barátai. Legalább volt autóm végülis. Saját szobám, WCm, zuhanyzóm így is volt. A ház úgy volt az enyém, hogy ha kiadják másnak, akkor mennem kell. Kiadták, mennem kellett. 10 napot voltam ott. Az elején sok National Geography, utána a Lengyelek jövetele örömére nagy ivászat - füvészet(a régi Lengyeleimmel is, de az újak sokkal durvábbak...), aztán megint olvasás.
A kiköltözés napján valami félreértések történtek, meg mittomén. Hogy csaló vagyok, meg hazug. Aztán mondom másnap, tisztázás után a lengyelnek(aki nagy vallásos), hogy öcsém, én biz' nem vagyok hazug, de akkor valaki más! Lapít, mint szar a gyomban. Jóvan, akkor mégis beköltözök hozzájuk, meglássuk. Nemszívesen ugye, mert az ember olyan helyre nem akar menni, ahol hazugnak nevezik. De ha más nincs?!
A szobatársam egy jó gyerek. Az egyetlen nyelv amin jeleket küld, az a lengyel. De azt is csak gerincből, mert ő aztán egyfolytában nyomás alatt van. Lehet nemcsak a fűtől. 21 éves, 2 éves gyermek apja, az anya 'je v picsi za oceánem i s detsko'. Na mondom, talán nem kéne ittend maradnom. Úgyhogy elköltöztem Észak Floridaba. Jácint nevű munkatársnál vagyok Jacksonville-ben. Jó gyerek, bár kicsit rigolyás. De már nevelem...
Tegnap ugye szombaton lezárult egy esővel a 60 óras munkahét. Hazajöttünk majd két óra út után. Mit kell tenni? El kell menni futni az óceánpartra. Jácintnak könnyű, ő jár majd' minden nap... Én meg a frajer, aki anno lazán a 6 km, de annak már 2 éve, vagy több is... Egész jól viseltem a nedves pokolban való futást. Utána boxeralsóban sikítva a langyos óceánba. Apály volt és méteres hullámok. Több is, mert térdtol a fejem búbjáig több vagyok egy méternél... Most már jobban át tudom érezni, mikor az Egy hajótörött naplójában 3 méteres hullámokkal harcol az ipse egy éjszakát... Azok a fekete hegyek a holdfényben(késő este mentünk futni) csak másfél méteresek voltak...
Vasárnap reggel egy ajándék. Az ember felkel háromnegyed ötkor és menne dolgozni. És dejó, mikor nemkell! Még egy hét, a kutyafáját, mikor már kelek magamtól és alig sérülök egész héten... Aggódtam is, hogy baj lesz ebből! Egy fekete folton a bal kisujjamon és egy kalapáccsal a bal mutatóujjrán kívül semmi baj nem történt szombaton. Ma még megnéztem a vizipóló döntőt. Igaz, hála az sms-eiteknek nem sok izgalmat hozott, de jó volt. Mostanra meg ehető a resztelt máj, ami meglátjuk milyen lesz.
Ja, jövő héten végzek. Vasárnap Szürkekutyára ülök és irány Miami. Onnan 25 napos túra álltal Amerikán egyenest San Franciscóba. 1237 dolcsiba került, de eccer élünk. Pista melózik, hogy follyon ki a leve és Ádi is szintén, úgyhogy ezért magam, illetve még 14 emberkével. Nemtomkikkel, de mindegy is az. 30. - án San Franciscóbol dzsalok NYba és haza. Még itt pár dolog levegőben van, majd kialakul. Megjegyzem, jön felénk a második hurrikán, az Iván...
www.trekamerica.com coasttocoast Miami-Sanfrancisco, ez az én túrám, meg lehet tekinteni.

És irjatok smst szemétládák!!! Akinek nem inge ne vegye! Nem írhatok mindenkinek vissza, meg előre sem! Má tom fejből a számom, ami nagy dolog: +15615420091
Most egy hétig netközelben vagyok, de napi 7-18 ig melózok +3.5 óra utazás. Úgyhogy talán nem leszek egyfolytában online...

David, meg minden.

u.i. Balázson(öcsém) kívül senki nem kap semmit, mert így is kevés a lóvém. Pedig senem adóztam, se nem fizettem sokat lakdíjra, csakhát 1 hónap túra nincsen ingyen... (Végül Balázs sem kapta meg a botot, Iván a hurrikán közbeszólt...)


07.09.04 Jacksonville (mázli a pár órás áramszünet-szünetben...) USA5

Holnap indulok utamra. Hurrikán miatt nem volt internetem sem áramom mostanáig. Ha tudok, majd írok, amcsi számom továbbra is él.

Csók!

u.i. Ami valószínű: szept 30 San Francisco, onnan másnap NY, onnan 3-án Prága. Minden más a habokban, hurrikánokban és földrengésekben... Csalódott lennék, ha nem lenne földrengés, hurrikán volt kettő is ittlétem alatt...

Eddig a levelek. A hurrikánokhoz még annyit, hogy valóban komoly hangvételű, több millió embert érintő események és csak azért kevés a halott, mert a lakosság nagyon komolyan veszi őket. A második hurrikán érkezte előtt 3,5 millió embert evakuáltak és majdnem egy hétig nem volt villany, gáz. A víz és mobilszolgáltatás is csak hellyel közzel működött.

Pár napos késéssel indult a túra Miamiból. Végül 4 ausztrál, 3 dán, 3 német, egy lett, egy amerikai(a vezető) és egy magyar vágott neki az útnak. Magáról az útról a következő számban számolok be, ízelítőnek egy csoportképet(egy magyarral és egy amerikaival több van a képen) és egy térképet adnék. Mindenkit várok egy élménybeszámolóra Floridából, Alabamából, Missziszipiből, Luiziánából, Texasból, Új Mexikóból, Kolorádóból, Utahból, Arizónából, Nevadából és Kaliforniából.