Amerikas Tukor cikk eleje, felejtheto...

WAT(work and travel)-USA, avagy dolgozzunk és utazzunk az Államokban egy kicsit másként...



Minden nyáron fiatalok ezrei töltik a szünidőt Amerikában, Angliában, vagy egyéb pénz és tapasztalat szerzésére alkalmas helyen. Az esetleges érdeklődőknek szolgálnék némi információval, mire érdemes ügyelni. Másrészt megosztanám a tapasztalataimat mindenkivel, akit ez az ország érdekel. Három hónap hosszú idő, de korántsem elegendő bárminemű konklúzió levonására... Az általam leírtakat sem kell szentírásnak venni, hiszen már a címben is szerepel a másként szó, ami jócskán szerephez fog jutni...
Mindenkit más motivál, miért akar, vagy nem akar az USA-ba látogatni. Van, aki egyszerűen csak szeret utazni és embereket megismerni. Van, aki az angolját akarja tökéletesíteni és van, aki némi pénzre szeretne szert tenni. Persze mindezek keverékéből áll össze a végső elhatározás. Ehhez elsősorban idő kell, azaz minimum 3 hónap. Ennél kevesebb időre nincs értelme kimenni, mert az minden szempont rovására megy. Utána jön a nem kevésbé fontos pénz. Bizony ebből is kell befektetni, nem is keveset. Azért mindenkit megnyugtatnék, magamon kívül nem ismerek senkit, aki az újvilági tartózkodását mínusszal zárta volna... Ennek okaira majd a későbbiekben kitérek.
Miután megvan az elhatározás, megvan az elképzelés, hogy honnan lesz meg a pénz, jön a megvalósítás. Ez nem is olyan egyszerű, hiszen területben és lakosságban Európa nagyságú országba készülünk. Miután beszéltünk 7-8 tapasztalt résztvevővel, tudjuk, mire számítsunk, már ami a pénzt illeti. Még Európában eldől, hol fogunk dolgozni és ami lényeges, az is, hogy mennyiért. Nem mellékes, hogy az ezt igazoló papír nélkül nem is kapunk vízumot... (Vízumot minden diák igenylő kap, ha az alapvető papírjai rendben vannak és néhany kérdésre jól válaszol. Például lesz egy kérdés a vízumkérvényen, miszerint vettünk e részt népirtásban. Bár felhívják a figyelmünket, az igen válasz nem feltétlenül vonja maga után a kérvény elutasítását, okosabb az egyszerűség kedvéért akár hazudni...).
Munkaszerzés és bérezés szempontjából három nagy csoport van:

Az ún. Camp-ek. A kiküldő irodában lehet jelentkezni beléjük, vagy ismeretség útján. Nagy előnyük, hogy több esetben államilag (is) garantált intézmények, tehát Igor nem lép le a pénzünkel, nem ölnek ésvagy rabolnak minket halomra. A reptéren ha nem is várnak, de többen is oda tartanak, kaja, szállás bebiztosítva, munka úgyszintén. Camp szinte minden államban található, az a dolgunk, hogy az amerikai csemeték nyaralását felügyeljük, legalábbis többnyire.
Hátránya, hogy főként a Kelet-Európai nyelveket fogjuk elsajátítani a Lengyelt, Csehet, Szlovákot, stb. Pénzünk is csak annyi lesz hogy maximum 1-2 hetet vagy semennyit nem utazunk, ha nullára akarunk kijönni. A résztvevők legalább fele ennek ellenére Camper.
Összefoglalva legnagyobb biztonság, minden előkészítve, a nyelv és az anyagi javak rovására. De legfőként minimális esély arra, hogy a tényleges Amerikát megismerhessük.

Jobb esélyeket érhetünk el közvetítő cégek igénybevételével. Ez egy változó rész, mivel minden attól függ, mit találunk. A reptéri gyorsbüfés melótol kezdve(6-7$), az építkezési munkákon keresztül(8-12$), az egészen jól fizető irodai munkákig, avagy halpucolásig(13-16$) minden megtalálható. De számolnunk kell azzal, hogy legombolnak rólunk 500 dollárt, vagy két hét bérét, stb. Szintén előfordult pár ismerősömmel, hogy átverték őket, nemfizettek, egyebek. Jobb ismerettségen keresztül egy kipróbált helyre menni és valakivel, az sosem árthat...
Természetesen, hogy hol alszunk majd, mit eszünk, nem árt előre tisztázni. Amerikában mindenkinek van autója, rajtunk kívül... Ha 35 mérföldre(60km) van a munkahelyünk és 20-ra a shop, az nem várt és kellemetlen meglepetéseket okozhat... A munkáltató számít eme hiányosságunkra, de arra is, hogy két napon belül veszünk autót. Üzemképes járművet kaphatunk pár száz dollárért, de autót nem nagyon 1000 alatt... Sokan elintézik a nemzetküzi járművezetőit, de minek... A szlovák nemzetközi egy halmozottan hátrányos papírdarab, az amerikait sem komplikált elintézni, de a legegyszerűbb a hazait használni. Az amerikaiak megértőek és fel sem merül bennük, hogy ne lenne érvényes, minthogy nem is az, de erre nem kell felhívni a figyelmüket.

És vannak a jólképzett, ismerettségekkel rendelkező többszöri résztvevők. Légkondicionált irodában szellemi munkával keresnek 20-25 dollárt, de ismerek olyat is, aki 40 dollárért dolgozott éspedig feketén, tehát még az adó sem vitt el semmit... Ez a tobbséget nem fenyegeti, ámde álmodozni lehet...

Minden nap hallunk valamit a médiában, mikor, hol milyen ostoba torvényt hoztak már megint Amerikában, megint lemészároltak egy fél iskolát, új film, új gyógyszer, sztárok. Kialakul egy kép bennünk és bár meg vagyunk győződve a saját igazunkról, sejtjük, hogy nem egészen úgy néz ki a dolog...
Hogy az emberek műveletlenek, azt sem tudják, hol van Csehország, hogy Irakkal határos, mint egy nemrégiben megjelent CNN(!) térképen. Talán. De kinek tűnne fel egy térkép nálunk, ahol North Carolina Idahoval határos? És bizony a szappanoperák nézettsége nálunk is magas...
Az utcán nem járhatunk bontott alkohollal és 21 év alatt nem is vehetünk.(40 év körüli Német Luftwaffe szakértő barátom csak miután igazolta az életkorát, vehetett sört. Nálam nem volt semmiféle papír, rámszóltak, hogy nem is vihetem a sört, mert az törvényellenes...). Ez is érthető azért valahol. Nálunk gyakori a tizenévesek alkohollal való túlzott ismerkedése, az államokban csak elvétve isznak szeszesitalt 21 éves koruk előtt. Bár az is igaz, hogy marihuánát és hasist nagyságrendekkel könnyebb vásárolni, mint alkoholt, így a fiatalság valahogy elüti az idejét a tengeren túl is... Alaszkában meg is kísérelték a legalizálását, nem sok sikerrel.
Az amerikaiaknak annyi az idejük, hogy egyfolytában valami hülyeségen jár az agyuk. Ez van... Ezeknél tényleg annyival könnyebb az élet, hogy megtehetik.. És néha azért rájönnek okos dolgokra is, mint rák ellenes gyógyszer, eldobható borotvapenge, tömegpusztító fegyverek... Nagy számok törvénye...

A további ismereteket és főként a más kárán is megtanulható tapasztalatokat a saját példámon szeretném bemutatni. Ritka, ámde kimerítő levelezést folytattam a barátaimmal és családommal. Ezek összegezve egy naplószerűséget adnak. Ezt fogom minimálisan kozmetikázva csak személyes és túlzottan sok alkoholt/szedatívumot tartalmazó részeket eltávolítva ide leírni.
Még előtte röviden, honnan jött az ötlet, honnan a munka, hova repültem és mit kellett még Európában elintézni.
Már régen készültem, de mivel munkahelyemről nem mehettem el ennyi időre, halogatam évről évre. Egy idő után aztán elkezdett nagyon kilógni a lóláb, szokás mondani, hogy két év után illik munkahelyet cserélni. Utánanéztem édesapám Amerikába szakadt ismerőseinek, hátha akadna valami lehetőség. Február végére kiderült, hogy vagy nem tudnak semmit biztosítani, vagy nem kaptam még választ. Mivel az ominózus munkahely azért nem fizetett rosszul, úgy döntöttem, hogy nem fogom a járt utat a járatlanra cserélni. Itt jött a az akkori főnököm talán egyetlen főnöki ideje alatt hozott jó döntése, miszerint leépítésre hivatkozva menesztett júliustól. Becsületére legyen mondva, mindezt még március közepén közölte, így volt idő kétségbeesetten intézkedni. Nagy sokára megjött az employers agreement, a vízum fő alapkövetelménye és nem csak a szükséges irat volt kéznél, hanem valóban kitűnő munka volt kilátásban. (Gyakran fiktív munkaszerződésre mennek ki az emberek, majcsak lesz valami alapon...).
A többi már mintaszerűen ment, retúr New Yorkba, indulás júl. elsején, pont a munkaviszony megszűnte után, biztos helyre - ismerősökhöz, Siracuse, NY - ba.
Persze, ahogyan ez lenni szokott, júniusban változás, mégsincs hely, bocs. Naná az embernek benne 25-30 000 CZK, munkahelyéről útilapu a talpán, menni kell! Nagy kétsébeesés nem volt, olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy alapon a jövőt továbbra is rózsásnak láttam. Majd találok valamit Syracuse-ban. Az elrepülés előtt pár nappal barátom említette egy barátját, aki kőműveskedett Floridában. Felhívtam, adott számot a munkaadójára, mondta, megbízható, munka elmegy. Beszéltünk és adva volt, hogy New Yorkból egyenesen megyek Floridába. Egyszerűbb lett volna Miamiba, vagy Jacksonvillebe repülni, csakhát a jegy már egy hónapja meg volt véve...
Innen már az emailek kivonata. Könyvtárakból az első időkben, aztán „otthonról“ és persze minimális változtatásokkal.

03.07.2004 Jacksonville public library: USA1

Na!

Írok má nektek!
Kereken 48 óra utazás van mögöttem. Ebből az utolsó 26 adta szigorúan, a néger-mexikói járaton. Merthogy a Greyhound(filmekben a nagy csillogós buszok) az az... Az egyetlen fehér ember, akit láttam magamon kívul leszállt 6 óra után... Megjegyzem mellette ültem, Német csaj Lipcséből... Ugyanazon a napon született, mint a tesóm. Csak 7.5 órával később. Karma?
Naná, hogy egy szál telefonszámmal jöttem Jacksonville-be. Naná, hogy éccaka senki nem veszi. Micsinász? Valami lesz alapon kimész a melegbe(nem meleg, kibaszott barom állat geco ítélet súlyos vedro) es vársz a taxira. Jön egy ember(naná, hogy lakástalan feka) monnya mikell? Mondom egy új test, zuhany, ágy. Aszondja, OK, kövessem. Megyünk a sötét utcákon, mondom szevasz élet... Mutat egy olyan helyre, hogy félve nézek felé. Aszondja hotel. Nem az, csak annak láccik. Hogy adjak neki pízt a nagy szivessegé. Mondom odadom az osszes apróm, nem? Örült, aszitte az jó neki. Kapott majd egy dolcsit... Bent kultúrshock. Nem tom leírni, de lefotóztam. Félhülye beszívott mexikóinak magyarázom a bizonyítványt. Mondom én, Európa, diák, kevés pénz, alszik. Megzsíroztuk egy huszasért(ez olcsónak számít). Kérdem kulcs? Néz rám hülyén, jogos...
1 ágy, 1 polc, sok kosz. + 1 ventilátor, az a klíma. Ilyen igánytelen helyen az életben nem voltam. A lengyel exszobatársam féléves mosatlan segge is jobb hely ennél. De volt zuhany, ágy(48 óra ülés, szenvedés után az jó), volt repulőből lopott pakróc, kispárna(eztet én követtem el). Ja, a leírtakon kívül semmi nem volt, es ugye ablakot nem írtam... Az nem is volt, meg ajtó sem. Ill. ha becsukom, akkor most nem ülök itt.
Kicsit zavart, hogy bárki bejöhet az ágyamig az utcáról es senkivel nem talókszik, node lám túlétem! Pénztárca párna alatt vízummal, amúgy meg vigyenek amit akarnak. Faszival már ma amúgy beszéltem, délután jön értem. Addig elkönyvtározok. Sokaknak irok, ezt tessék elnézni nekem. Anyai ágra esetleg javított verziót adni, szívbaj elkerülése végett. Aggódni lehet, de minek?!
Majd folytatom a naplót. Alkalom attán.

Kicsi Cs a nagy USAból.


26.07.04 Palm Coast public library: USA2

Udv!

Megint tömeges levél, mert sokan vagytok, ti szeretteim(nyál...)!
Elseje óta nem írtam es a felmenőimet sem informáltam túl... Összvissz percet beszéltem haza.
Na. Ledolgoztam 2 hetet, mint kőműves.
1. nap a halál közel van, gondolatokkal még nem rendelkezik az ember.
2. nap a halál meg mindig közel van, de már erzi is az ember. Ja kell tudni, Floridában meleg van(extra mega bitch meleg + 70-80% páratartalom, ami jól adja...) és a nagyobb építkezéseken sisak, bakancs (steel toe), es HOSSZÚ farmer az öltözék, meg persze trikó. Az átlagom 1 gallon víz 8:00 - 18:00 - ig azaz 3,78 l .
3. nap mar kezdesz élni, bár a bal kézen a vízhólyag es a lábakon található másik 3 izgis tud lenni... A bal kezén a vízhólyag még szerepet kap...
4. nap kezdem megszokni a dolgot, lehet, megis túlélem...
5. nap a vízhólyag OK és már nem vagyok hosszú farmerban... Éljen a rövidgatya es a szabadság!!!
6. nap vasárnap, horgászás az óceánban, amit szeretek es nehéz lesz nélküle...

Lengyelekkel lakok. Janusz es Tazsik. Jó arcok. Nem fizetek semmit nekik es a kaja felét is ok veszik, mondom jó arcok.
A munka bicajjal 5 perc, az én 60 dolláros izémmel 10... Gyalog 20.
Az óceán toll-plázával együtt 9.5 min. Halászunk. Fogtam par cápat és egyebet, ami nemtom mi. Nem tonhal, azt is fogtunk. Az elején sokat horgásztunk, de most inkább füvezik a sofőröm... Lassan elfogy neki, aztán megint horgaszás lesz.

2. munkahét. A munkatársak jók. Sok Cseh, pár Szlovák es egy Magyar, meg én, aki minden nyelvet beszélek. Nehéz nekik velem, mert mindenkinek a saját nyelvén válaszolok, ezér nagy a respekt. Nem tipikus kőművesek, kimondottan IQusak, bírom őket, ők is engem. A munkát már megszoktam, bár néha sajognak az izmok, de az OK. Még végul meg fogok izmosodni... Az alap a 10 óra munka, de ha esik 16:00 kor jön a délutáni vihar, akkor húzás haza. Persze néha 12 óra, de az má olyankor mindegy. Néha sör a meló végére, a Lengyelek hűtőjében meg mindig van. Abból, hogy majd itt nem iszok sört, má nem lesz semmi... Minden jól alakul, mármár vidám vagyok, de a 2. hét péntekjén fáj a bal kezem a kozepső és a gyűrűs között, nem gond, azé még dolgozunk 10 órát. Szombaton már nagyon fáj, szerencsére csak délig melózunk, addig sem sokat. Cseh munkamorál megvan, ha nem látnak, senki nem dolgozik. Nem gond, tudom én hogy kell ezt csináni.. Vasárnap már bedagad a kezem, ez biza nem húzódás. Hétfőn doki, mindenki rendes. Szteroid es antibio injekció + painkiller es antibiotikum jóerős... Mondom East European student. Mondják wow! Csak az egyik injekció 180 dolcsi, én mindenestül 120 ból megúszom, remeljük állja a biztositó. Este javulás, de kedden újra rosszabbodik. Szerdán újra doki, újabb injekciók. Lassú javulás. A harmadik hetet otthon töltöttem befájdalomcsillapítózva, mert péntekig tetvesül fájt. Megnéztem vagy húsz filmet és elolvastam kb. ugyanennyi National Geographyt. Valami fertőzést kaptam, lehet, a hólyagon keresztül, hogy a rosseb. Mikor már megszoktam a melót. Na mindegy. Most hetfő van, ma már melózni akartam. A kezem meg nem OK, de a főnok mondta, ha úgy érzem menjek, majd talál valami egykezes mókat. Holnaptól már megyek .
Florida jó ország, mondja a Janus. Egyébként tetőmunkások, faszerkezet. Bár gépészmérnök, nem értem ménem azt csinálja, Ő dolga... Nekem is adja ez az ország. Olcsó, ezt még én is érzékelem. (pl. a mariska az ötöde a New Yersinek, ott éltek eddig a Lengyelek. Helyi termés, good shit... Tényleg az...) 4 liter benzin nem egész két dollár, ugyanennyi tej 3.50, csak érdekességnek.
Ma, ha minden igaz, csónakból kéne halásznunk, meg holnap is. Írni továbbra sem fogok túl sűrűn, tekintve hetfő-szombat meló, vasárnap meg nincsen nyitva a library...
Még két hétig vagyok a Lengyeleknél, aztán vendégeik lesznek. Vagy munkatársnál leszek, vagy valami lesz, nem nagy ügy. Jobb is így, igen egészségtelenül élek én ezeknél...

Jó volt olvasni az íméjleiteket, irigyellek gombaszögért es Erdélyért... Meg minden... Más dolog, hogy ott meg nincs ócean és napi 10 óra fizikai munka... :)

Lassan letelik az időm! Jók legyetek és satobbi!

David, from Czekoslowakia...


26.07.04 az elozo utan, cime: amit a szuloknek aze nem kene... :

Na!

A könyvtári néni is rendes, meg főleg nem vár éppen senki... Van még egy órám. Szóval, olyan csúnyán beszívtam a héten, hogy le a kalappal. Ebben azért vagyok biztos, mert emlékszek rá asszem, hogy a piros lórúgás erősségű antibiotikumot a német BECKS sörgyár termékével vettem be... Utána meg sötét, vélhetően, mert elmentünk aludni... En még csak hagyján, de ez a Janusz egy állatt... Mondom, jó náluk, de sörözés, meg minden...
Szar lesz holnap munkába menni, elszoktam tőle ez alatt az egy hét alatt, dehát ez van...
Jólvan, mosmá aztán megyek, még annyit, hogy írtam az első levélben a Yames hotelről... Utána beszéltem egy faszival, akivel együtt 30 perc alatt megfejtettük a telefonkártya rejtéjét. Mondta, ki se menjek a buszmegállóból, mert rossz környék. Leütötték előző este(mikor én a Yamesban voltam) és kirabolták. Szóval eztet sem kell az anyukámnak emondani...
Tegnap voltam San Augistinban, USA legöregebb városa, meg turisták, meg minden. Szép, de annak sokkoló, aki még nem volt Európában... Jóvan, mosmá télleg meek.

David, Cs, meg talán a szerencse fia is...


18.08.04 Palm Coast public library: USA3

Udv!

Naszóval, ott voltunk, hogy 1 hétig beteg voltam és épp elkezdtem dolgozni. Meg írtam egy a szülőknek talán ne levelet, amit végül is ők is megkaptak, szóval mostmár nem fogunk titokzatoskodni! (Azé nem szép tőle aki miatt a lepel le!!!)
Sok sok meló volt, amit útálok. 2 hét beteg balkézzel. Még mindíg nem 100 % os... Persze voltak még befüvezések, meg horgászások is. Cápafogat nem viszek, mert ahhoz meg kell gyilkolni a cápát, azt meg minek?!
Két hét egykézzel melózás után mi is volt... A lényeg, hogy egyfolytában van valami bajom. Pl. most a bal kezemen van egy gennyező valami, a bal lábamon ugyanez es egy fasza kis árpa a jobb szememen. Florida sucks...
Volt ugye nemrég egy hurrikán. Legyen teljes az élmény. Semmi durva nem volt, mert az a szemétláda elkerült minket... Egy félkört írt le körülöttünk, úgyhogy csak zöld, sárga és kék villámlás volt és brutális szél. Csalódottan befüveztünk Janusszal. Ő másnap nem bírt munkába menni, én csodát tettem es mentem. Meghatározó élmény hurrikán, fű és 4 óra alvás(vártuk a vihart) melózni 9 órát... Rádióban hallgattam a hurrikános dolgokat live. Vannak normális amerikaiak, de kevesen... Ja, lett egy native amerikai munkatársunk. Nagy haver, mert beszélek vele, míg a többiek nem nagyon, nem tudnak, meg nem akarnak. Érdekes gyerek, élvezi a kőművesmunkát, új neki. Ja 3 napig meg érdekes... De lemondtam róla, mikor mondta, hogy Bushra szavazott(először még OK) és megint rá fog...
Találtam szállást, mert el kellett mennem a Lengyelektől.(ugye jobb is, mert egészsegtelenül éltem ott, mondjuk ki...) Bill Cook egy jó arc. A házat úgy találtam, hogy mindenkit megkérdeztem az utcában, hogy van e. A 20. - ra nyertem. Kiadta a házát napi 10 dolcsiért. Hatalmas nagy ház, ami nem jó, mert néha elveszek benne magam... Meg szembejött este egy gekkó. Ő jobban félt.
Ugye hogyhogy nem dolgozok most?! Hát azért mert inspektorok jöttek és a munkaosztagunk menekült a hadszíntérről... Én mint nem adófizető vagyok a leglegálisabb alkalmazott, a többinek munkaengedélye sincs... Utálok ebbe a könyvtárba járni, mert tetű messze van. Ez mindig egy canossajárás...
Osszevissza irok, mer kevés az időm, nézzétek el...
Ez egy hülye ország, pl. most hogy jöttem, úgy eláztam napsütésben... És nem tudok telefont venni. Ez privát probléma, de nagy, mivel ennélkül nehéz volt szállást intézni.
Lassan megyek, mert le kell nyírnom a házam előtt a füvet. Csúnya, mindenütt máshol szép. Hiába, ez a ház 150 dolcsiért csak az enyém két hetig, aztán megint költözök, mert Bill kiadja valakinek, aki fizet is, nemúgy, mint én... :) 150-200 dolcsi a víz és áram egy hónapra bajdevej...
Dolgok, amikre megint rájöttem:
-A fű nem rossz dolog, akkor sem, ha sokan azt hiszik. Ki kell próbáni és ennyi. Édesapám levelére meg le a kalappal, tökös szüleim vannak! Én meg az alma, aki nem esek messzire...
-Amerikában sem gazdag azé mindenki... Sőtt! Ez jó érzés, persze iskolázottan más a helyzet. De akkor is meglepett. Ez az amcsi munkatárs jó húzás volt.
-Az ember egy sokat kibíró állat... Elfelejtettem írni, hogy most egyik ujjam is gennyezik és már kitizgat. Mindent meg lehet szokni...(a lengyeleim többet dolgoznak mint én és néha biz' megértem a füvezésüket...)
-Kezdem csodálni és tisztelni USAt. Meg érdeklődök iránta meg ilyenek... Ezt sosem gondoltam volna...
-Meg még sok más...
Most mennem kell, mert dobnom kell még egy sárgát és kell szereznem 5-6 National geographyt. Jól adja ez az újság és angolul van, szóval tiszta haszon olvasni. Igaz 10-12 évesek, de ingyen és egy 25M éves tónal az a 10 év...
Hiányoztok, de kegyetlenül. De annyi új dolog van, hogy megérte kijönnöm. Tágul a látóköröm, csak szíjjéneszakaggyon!

Dávid


30.08.04 Jacksonville USA4:

Üdv!

Akkor írtam utoljára, mikor jöttek az inspektorok.
Azóta: Lenyírtam a házam füvét, befogadtam 1 Lengyelt, aztán még 2őt, szóltak, hogy költözzünk ki, kiköltöztem, beköltöztem a magyar kollégához es Nektek írok.
Két napot voltam magam a nagy házban. Aztán szóltak, fogadjak mán be egy Lengyelt. Nem szívesen, merthogy a vízumom biztonsági okokból a tulajnál volt, de befogadtam saját felelősségemre. Nem rossz gyerek alapból, de azér utólag pépesre verném a fejét szeneslapáttal, amire még sor kerülhet. Rá 3 napra jöttek a barátai. Legalább volt autóm végülis. Saját szobám, WCm, zuhanyzóm így is volt. A ház úgy volt az enyém, hogy ha kiadják másnak, akkor mennem kell. Kiadták, mennem kellett. 10 napot voltam ott. Az elején sok National Geography, utána a Lengyelek jövetele örömére nagy ivászat - füvészet(a régi Lengyeleimmel is, de az újak sokkal durvábbak...), aztán megint olvasás.
A kiköltözés napján valami félreértések történtek, meg mittomén. Hogy csaló vagyok, meg hazug. Aztán mondom másnap, tisztázás után a lengyelnek(aki nagy vallásos), hogy öcsém, én biz' nem vagyok hazug, de akkor valaki más! Lapít, mint szar a gyomban. Jóvan, akkor mégis beköltözök hozzájuk, meglássuk. Nemszívesen ugye, mert az ember olyan helyre nem akar menni, ahol hazugnak nevezik. De ha más nincs?!
A szobatársam egy jó gyerek. Az egyetlen nyelv amin jeleket küld, az a lengyel. De azt is csak gerincből, mert ő aztán egyfolytában nyomás alatt van. Lehet nemcsak a fűtől. 21 éves, 2 éves gyermek apja, az anya 'je v picsi za oceánem i s detsko'. Na mondom, talán nem kéne ittend maradnom. Úgyhogy elköltöztem Észak Floridaba. Jácint nevű munkatársnál vagyok Jacksonville-ben. Jó gyerek, bár kicsit rigolyás. De már nevelem...
Tegnap ugye szombaton lezárult egy esővel a 60 óras munkahét. Hazajöttünk majd két óra út után. Mit kell tenni? El kell menni futni az óceánpartra. Jácintnak könnyű, ő jár majd' minden nap... Én meg a frajer, aki anno lazán a 6 km, de annak már 2 éve, vagy több is... Egész jól viseltem a nedves pokolban való futást. Utána boxeralsóban sikítva a langyos óceánba. Apály volt és méteres hullámok. Több is, mert térdtol a fejem búbjáig több vagyok egy méternél... Most már jobban át tudom érezni, mikor az Egy hajótörött naplójában 3 méteres hullámokkal harcol az ipse egy éjszakát... Azok a fekete hegyek a holdfényben(késő este mentünk futni) csak másfél méteresek voltak...
Vasárnap reggel egy ajándék. Az ember felkel háromnegyed ötkor és menne dolgozni. És dejó, mikor nemkell! Még egy hét, a kutyafáját, mikor már kelek magamtól és alig sérülök egész héten... Aggódtam is, hogy baj lesz ebből! Egy fekete folton a bal kisujjamon és egy kalapáccsal a bal mutatóujjrán kívül semmi baj nem történt szombaton. Ma még megnéztem a vizipóló döntőt. Igaz, hála az sms-eiteknek nem sok izgalmat hozott, de jó volt. Mostanra meg ehető a resztelt máj, ami meglátjuk milyen lesz.
Ja, jövő héten végzek. Vasárnap Szürkekutyára ülök és irány Miami. Onnan 25 napos túra álltal Amerikán egyenest San Franciscóba. 1237 dolcsiba került, de eccer élünk. Pista melózik, hogy follyon ki a leve és Ádi is szintén, úgyhogy ezért magam, illetve még 14 emberkével. Nemtomkikkel, de mindegy is az. 30. - án San Franciscóbol dzsalok NYba és haza. Még itt pár dolog levegőben van, majd kialakul. Megjegyzem, jön felénk a második hurrikán, az Iván...
www.trekamerica.com coasttocoast Miami-Sanfrancisco, ez az én túrám, meg lehet tekinteni.

És irjatok smst szemétládák!!! Akinek nem inge ne vegye! Nem írhatok mindenkinek vissza, meg előre sem! Má tom fejből a számom, ami nagy dolog: +15615420091
Most egy hétig netközelben vagyok, de napi 7-18 ig melózok +3.5 óra utazás. Úgyhogy talán nem leszek egyfolytában online...

David, meg minden.

u.i. Balázson(öcsém) kívül senki nem kap semmit, mert így is kevés a lóvém. Pedig senem adóztam, se nem fizettem sokat lakdíjra, csakhát 1 hónap túra nincsen ingyen... (Végül Balázs sem kapta meg a botot, Iván a hurrikán közbeszólt...)


07.09.04 Jacksonville (mázli a pár órás áramszünet-szünetben...) USA5

Holnap indulok utamra. Hurrikán miatt nem volt internetem sem áramom mostanáig. Ha tudok, majd írok, amcsi számom továbbra is él.

Csók!

u.i. Ami valószínű: szept 30 San Francisco, onnan másnap NY, onnan 3-án Prága. Minden más a habokban, hurrikánokban és földrengésekben... Csalódott lennék, ha nem lenne földrengés, hurrikán volt kettő is ittlétem alatt...

Eddig a levelek. A hurrikánokhoz még annyit, hogy valóban komoly hangvételű, több millió embert érintő események és csak azért kevés a halott, mert a lakosság nagyon komolyan veszi őket. A második hurrikán érkezte előtt 3,5 millió embert evakuáltak és majdnem egy hétig nem volt villany, gáz. A víz és mobilszolgáltatás is csak hellyel közzel működött.

Pár napos késéssel indult a túra Miamiból. Végül 4 ausztrál, 3 dán, 3 német, egy lett, egy amerikai(a vezető) és egy magyar vágott neki az útnak. Magáról az útról a következő számban számolok be, ízelítőnek egy csoportképet(egy magyarral és egy amerikaival több van a képen) és egy térképet adnék. Mindenkit várok egy élménybeszámolóra Floridából, Alabamából, Missziszipiből, Luiziánából, Texasból, Új Mexikóból, Kolorádóból, Utahból, Arizónából, Nevadából és Kaliforniából.