Amerikas cikk kozepe, autentikusan

Hangok a könyvtárból


A külvilággal történő kapcsolattartás Amerikából emailban, vagy telefonon lehetséges. Mindkettő alapvetően egyszerű, bár nehezséget jelenthet a telefon és könyvtár beszerzése...
Leveleimet közel 60 embernek, barátaimnak, családtagjaimnak írtam. Telefont csak jóval később, majdnem két hónap után sikerült szereznem.


03.07.2004 Jacksonville public library: USA1

Kereken 48 óra utazás van mögöttem. Ebből az utolsó 26 óra szigorú volt, a néger-mexikói járaton. Merthogy a Greyhound (filmekben a nagy csillogós buszok) az az... Az egyetlen fehér ember, akit láttam magamon kívul leszállt 6 óra után... Megjegyzem mellette ültem, német csaj Lipcséből... Ugyanazon a napon született, mint a húgom. Csak 7.5 órával később. Karma?
Naná, hogy egy szál telefonszámmal jöttem Jacksonville-be. Naná, hogy éjszaka senki nem veszi... Mit csinálsz? Valami lesz alapon kimész a melegbe(nem meleg, nedves pokolhoz hasonló) es vársz a taxira. Jön egy ember (lakástalan afroamerikai), mondja mi kell? Egy új test, zuhany, ágy. Aszondja, OK, kövessem. Megyünk a sötét utcákon, szevasz élet... Mutat egy olyan helyre, hogy félve nézek felé. Hotel. Nem az, csak annak látszik. Hogy adjak neki pénzt a nagy szivességért. Odadom az osszes apróm, nem? Örült, azt hitte, az jó neki. Kapott majd egy dolcsit... Bent kultúrshock. Nem tudom leírni, de lefotóztam. Félhülye beszívott mexikóinak magyarázom a bizonyítványt. Én, Európa, diák, kevés pénz, alszik. Elintéztük egy huszasért (ez olcsónak számít). Kérdem kulcs? Néz rám hülyén, jogos...
1 ágy, 1 polc, sok kosz. + 1 ventilátor, az a klíma. Ilyen igánytelen helyen az életben nem voltam. De volt zuhany, ágy (48 óra ülés, szenvedés után az jó), repulőből lopott pokróc, kispárna (otthoni luxus). Ja, a leírtakon kívül semmi nem volt, es ugye ablakot nem írtam... Az nem is volt, meg ajtó sem. Ill. ha becsuktam, azonnal fuldokolni kezdtem...
Kicsit zavart, hogy bárki bejöhet az ágyamig az utcáról és senkivel nem találkozik, node lám túlétem! Pénztárca párna alatt a vízummal, amúgy meg vigyenek amit akarnak. Munkáltatóval már ma beszéltem, délután jön értem. Addig elkönyvtározok. Sokaknak irok, ezt tessék elnézni nekem. Anyai ágra esetleg javított verziót adni, szívbaj elkerülése végett. Aggódni lehet, de minek?!
Majd folytatom a naplót. Alkalom adtán.

Kicsi Cs a nagy USAból.

Időközben elkezdtem dolgozni, egy lengyel testvérpárhoz kerültem. Két hét munka után már az amerikai egészségüggyel is megismerkedtem... A második levél csak három hét szünet után íródott. Messze volt a könyvtár és a szabadnapomon nem is volt nyitva.


26.07.04 Palm Coast public library: USA2

Elseje óta nem írtam és a felmenőimet sem informáltam túl... Összvissz két percet beszéltem haza.
Ledolgoztam 2 hetet, mint kőműves.
1. nap a halál közel van, gondolatokkal még nem rendelkezik az ember.
2. nap a halál meg mindig közel van, de már erzi is az ember. Ja kell tudni, Floridában meleg van (extra mega bitch meleg + 70-80% páratartalom, ami valami hihetetlen...) és a nagyobb építkezéseken sisak, bakancs (steel toe), es HOSSZÚ farmer a kötelező öltözék, meg persze trikó. Az átlagom 1 gallon víz 8:00 - 18:00 - ig azaz 3,78 l .
3. nap mar kezdesz élni, bár a bal kézen a vízhólyag es a lábakon található másik 3 izgis tud lenni... A bal kezén a vízhólyag még szerepet kap...
4. nap kezdem megszokni a dolgot, lehet, megis túlélem...
5. nap a vízhólyag OK és már nem vagyok hosszú farmerban... Éljen a rövidgatya es a szabadság!!!
6. nap vasárnap, horgászás az óceánban, amit szeretek es nehéz lesz nélküle... Azért 6. nap a vasárnap, mivel júl. 4.-e hétfő ünnep volt.

Lengyelekkel lakok. Janusz es Kazsik. Jó arcok. Nem fizetek semmit nekik es a kaja felét is ők veszik, mondom jó arcok.
Az óceán toll-plázával együtt 10 min. Halászunk. Fogtam pár cápat és egyebet, ami nem tudom mi. Nem tonhal, azt is fogtunk. Az elején sokat horgásztunk, de most inkább füvezik a sofőröm... Lassan elfogy neki, aztán megint horgászás lesz...

II. munkahét: A munkatársak jók. Sok Cseh, pár Szlovák és egy Magyar, meg én, aki minden nyelvet beszélek. Nehéz nekik velem, mert mindenkinek a saját nyelvén válaszolok, ezért nagy a respekt. Nem tipikus kőművesek, kimondottan inteligensek, bírom őket, ők is engem. A munkát már megszoktam, bár néha sajognak az izmok, de az rendben. Még végul meg fogok izmosodni... Az alap a 10 óra munka, de ha esik, 16:00 kor jön a délutáni vihar, akkor húzás haza. Néha sör a meló végére, a Lengyelek hűtőjében meg mindig van. Abból, hogy majd itt nem iszok sört, már nem lesz semmi... Minden jól alakul, mármár vidám vagyok, de a 2. hét péntekén fáj a bal kezem... Hétfőn doki, mindenki rendes. Szteroid es antibiotikum injekció + painkiller es antibiotikum tabletta, jóerős... Mondom East European student. Wow - kaptam több, mint 50 % árengedményt... Este javulás, de kedden újra rosszabbodik. Szerdán újra doki, újabb injekciók. Lassú javulás. A harmadik hetet otthon töltöttem befájdalomcsillapítózva, mert péntekig fájt. Megnéztem vagy húsz filmet és elolvastam kb. ugyanennyi National Geographyt. Valami fertőzést kaptam, lehet, a hólyagon keresztül...
Florida jó ország, mondja a Janus. Egyébként tetőmunkások, faszerkezet. Bár gépészmérnök, nem értem mért nem azt csinálja, Ő dolga... Florida olcsó, ezt még én is érzékelem. (pl. a mariska az ötöde a New Yersinek, ott éltek eddig a Lengyelek. Helyi termés, good shit... Tényleg az...) 4 liter benzin nem egész két dollár, ugyanennyi tej 3.50, csak érdekességnek.
Ma, ha minden igaz, csónakból kéne halásznunk, meg holnap is. Írni továbbra sem fogok túl sűrűn, tekintve hetfő - szombat meló, vasárnap meg nincsen nyitva a library...
Még két hétig vagyok a Lengyeleknél, aztán vendégeik lesznek. Vagy munkatársnál leszek, vagy valami lesz, nem nagy ügy. Jobb is így, igen egészségtelenül élek én ezeknél...

Jó volt olvasni az íméjleiteket, irigyellek gombaszögért es Erdélyért... Meg minden... Más dolog, hogy ott meg nincs ócean és napi 10 óra fizikai munka...

David, from Czekoslowakia...


26.07.04 az előző után, címe: amit a szülőknek azért nem kéne... :

A könyvtári néni is rendes, meg főleg nem vár éppen senki... Van még egy órám. Szóval, olyan csúnyán beszívtam a héten, hogy le a kalappal. Ebben azért vagyok biztos, mert emlékszek rá azt hiszem, hogy a piros lórúgás erősségű antibiotikumot a német BECKS sörgyár termékével vettem be... Utána meg sötét, vélhetően, mert elmentünk aludni... En még csak hagyján, de ez a Janusz egy állatt... Mondom, jó náluk, de sörözés, meg minden...
Rossz lesz holnap munkába menni, elszoktam tőle ez alatt az egy hét alatt, dehát ez van...
Jólvan, most már aztán megyek, még annyit, hogy írtam az első levélben a Yames hotelről... Utána beszéltem egy helyivel. Mondta, ki se menjek a buszmegállóból, mert rossz környék. Leütötték előző este (mikor én a Yamesban voltam) és kirabolták. Szóval ezt sem kell az anyukámnak emondani...
Tegnap voltam San Augistinban, USA legöregebb városa, meg turisták, meg minden. Szép, de annak sokkoló, aki még nem volt Európában... Jólvan, mostmár tényleg megyek.

David, Cs, meg talán a szerencse fia is...


18.08.04 Palm Coast public library: USA3

Sok sok meló volt, amit útálok. 2 hét beteg balkézzel. Még mindíg nem 100 % os... Persze voltak még befüvezések, meg horgászások is.
Cápafogat nem viszek, mert ahhoz meg kell gyilkolni a cápát, azt meg minek?!
A lényeg, hogy egyfolytában van valami bajom. Pl. most a bal kezemen van egy gennyező valami, a bal lábamon ugyanez es egy kis árpa a jobb szememen. Florida sucks...
Volt ugye nemrég egy hurrikán, a Charlie. Legyen teljes az élmény. Semmi durva nem volt, mert elkerült minket... Egy félkört írt le körülöttünk, úgyhogy csak zöld, sárga és kék villámlás volt és brutális szél. Csalódottan befüveztünk Janusszal. Ő másnap nem bírt munkába menni, én csodát tettem és mentem. Meghatározó élmény hurrikán, fű és 4 óra alvás (vártuk a vihart) melózni 9 órát... Rádióban hallgattam a hurrikános dolgokat live. Vannak normális amerikaiak is, de kevesen...
Ja, lett egy native amerikai munkatársunk. Nagy haver, mert beszélek vele, míg a többiek nem nagyon, nem tudnak, meg nem is akarnak. Érdekes gyerek, élvezi a kőművesmunkát, új neki. 3 napig még érdekes... De lemondtam róla, mikor mondta, hogy Bushra szavazott (először még OK) és megint rá fog...
Találtam szállást, mert el kellett mennem a Lengyelektől. (ugye jobb is, mert egészsegtelenül éltem ott, mondjuk ki...) Bill Cook egy jó arc. A házat úgy találtam, hogy mindenkit megkérdeztem az utcában, hogy van e kiadó hely. A 20.- ra nyertem. Kiadta a házát napi 10 dolcsiért. Hatalmas nagy ház, ami nem jó, mert néha elveszek benne magam... Este szembejött a nappaliban egy 10 centis zöld gekkó. Ő jobban félt.
Ugye hogyhogy nem dolgozok most?! Hát azért mert inspektorok jöttek és a munkaosztagunk menekült a hadszíntérről... Én mint nem adófizető vagyok a leglegálisabb alkalmazott, a többinek munkaengedélye sincs...
Ez egy hülye ország, pl. most hogy jöttem, úgy eláztam napsütésben... És nem tudok telefont venni. Ez privát probléma, de nagy, mivel ennélkül nehéz volt szállást intézni.
Lassan megyek, mert le kell nyírnom a házam előtt a füvet. Csúnya, mindenütt máshol szép. Hiába, ez a ház 150 dolcsiért csak az enyém két hetig, aztán megint költözök, mert Bill kiadja valakinek, aki fizet is rendesen, nemúgy, mint én... :)
Dolgok, amikre rájöttem:
-Amerikában sem gazdag azér mindenki... Sőtt! Ez jó érzés, persze iskolázottan más a helyzet. De akkor is meglepett. Ez az amcsi munkatárs jó húzás volt.
-Az ember egy sokat kibíró állat... Elfelejtettem írni, hogy most egyik ujjam is gennyezik. Mindent meg lehet szokni...(a lengyeleim többet dolgoznak mint én és néha biz' megértem a füvezésüket...)
-Kezdem csodálni és tisztelni USAt. Meg érdeklődök iránta meg ilyenek... Ezt sosem gondoltam volna...
Most mennem kell, mert kell szereznem 5-6 National geographyt. Jó ez az újság és angolul van, szóval tiszta haszon olvasni. Igaz 10-12 évesek, de ingyen és egy 25 millió éves tónal az a 10 év...
Hiányoztok, de kegyetlenül. De annyi új dolog van, hogy megérte kijönnöm. Tágul a látóköröm, csak szíjjel ne szakadjon!...

Dávid


30.08.04 Jacksonville USA4:

Akkor írtam utoljára, mikor jöttek az inspektorok.
Két napot voltam magam a nagy házban. Aztán szóltak, fogadjak be egy Lengyelt. Nem szívesen, merthogy a vízumom biztonsági okokból a tulajnál volt, de befogadtam saját felelősségemre. Nem rossz gyerek alapból, de azér utólag pépesre verném a fejét szeneslapáttal, amire még sor kerülhet... Rá 3 napra jöttek a barátai. Legalább volt autóm végülis. Saját szobám, WCm, zuhanyzóm így is volt. A ház úgy volt az enyém, hogy ha kiadják másnak, akkor mennem kell. Kiadták, mennem kellett. 10 napot voltam ott. Az elején sok National Geography, utána a Lengyelek jövetele örömére nagy ivászat - füvészet (a régi Lengyeleimmel is, de az újak sokkal durvábbak...), aztán megint olvasás.
A kiköltözés napján valami félreértések történtek, vagy hasonló. Hogy csaló vagyok, meg hazug. Aztán másnap, tisztázás után mondom a lengyelnek (aki nagy vallásos), hogy öcsém, én biz' nem vagyok hazug, de akkor valaki más! Lapít. Jól van, akkor mégis beköltözök hozzájuk, meglátjuk. Nem szívesen ugye, mert az ember olyan helyre nem akar menni, ahol hazugnak nevezik. De ha más nincs?!
Az új szobatárs egy jó gyerek. Az egyetlen nyelv amin jeleket küld, az a lengyel. De azt is csak gerincből, mert ő aztán egyfolytában nyomás alatt van. Lehetséges. hogy nem csak a fűtől... 21 éves, 2 éves gyermek apja, az anya 'je v pi...i za oceánem i s detsko'. Na mondom, talán nem kéne itt maradnom... Úgyhogy elköltöztem Észak Floridába. Jácint nevű munkatársnál vagyok Jacksonville-ben. Jó gyerek, bár kicsit rigolyás. De már nevelem...
Tegnap, szombaton lezárult egy esővel a 60 óras munkahét. Hazajöttünk 90 mérföldes út után. Mit kell tenni? El kell menni futni az óceánpartra. Jácintnak könnyű, ő jár majd' minden nap... Én meg a frajer, aki anno lazán a 6-8 km, de annak már 2 éve, vagy több is... Egész jól viseltem a nedves pokolban való futást. Utána boxeralsóban sikítva a langyos óceánba. Apály volt és méteres hullámok. Több is, mert térdtol a fejem búbjáig több vagyok egy méternél... Most már jobban át tudom érezni, mikor az Egy hajótörött naplójában 3 méteres hullámokkal harcol az ipse egy éjszakát... Azok a fekete hegyek a holdfényben (késő este mentünk futni) csak másfél méteresek voltak...
A vasárnap reggel egy ajándék. Az ember felkel háromnegyed ötkor és menne dolgozni. És dejó, mikor nem kell! Még egy hét, a kutyafáját, mikor már kelek magamtól és alig sérülök egész héten... Egy fekete folton a bal kisujjamon és egy kalapáccsal a bal mutatóujjrán kívül semmi baj nem történt szombaton. Ma még megnéztem a vizipóló döntőt. Igaz, hála az sms-eiteknek nem sok izgalmat hozott, de jó volt.
Ja, jövő héten végzek. Vasárnap Szürkekutyára ülök és irány Miami. Onnan 25 napos túra álltal Amerikán egyenest San Franciscóba. 1237 dolcsiba került, de egyszer élünk. Nem tudom kikkel, de mindegy is az. 30.-án San Franciscóbol keverek NY-be és haza. Még itt pár dolog levegőben van, majd kialakul. Megjegyzem, jön felénk a második hurrikán, az Ivan...


u.i. Balázson (öcsém) kívül senki nem kap semmit, mert így is kevés a lóvém. Pedig senem adóztam, senem fizettem sokat lakdíjra, csakhát 1 hónap túra nincsen ingyen... (Végül Balázs sem kapta meg a horgászbotot, Ivan a hurrikán közbeszólt...)


Eddig a levelek. A hurrikánokhoz még annyit, hogy valóban komoly hangvételű, több millió embert érintő események és csak azért kevés a halott, mert a lakosság nagyon komolyan veszi őket. A második hurrikán érkezte előtt 3,5 millió embert evakuáltak és majdnem egy hétig nem volt villany, gáz. A víz és mobilszolgáltatás is csak hellyel közzel működött.
Pár napos hurrikán-késéssel indult a túra Miamiból. Végül 4 ausztrál, 3 dán, 3 német, egy lett, egy amerikai(a vezető) és egy magyar vágott neki az útnak. Magáról az útról a következő számban számolok be. Mindenkit várok egy élménybeszámolóra Floridából, Alabamából, Missziszipiből, Louiziánából, Texasból, Új Mexikóból, Kolorádóból, Utahból, Arizónából, Nevadából és Kaliforniából!